Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

S ekkor éreztem azt, hogy én mennyire ökumenikus gondolkodó vagyok. Meg is fogalmaztam magamban, s ha kell el is mondom, hogy ha a templom az Isten háza, akkor én függetlenül attól, hogy katolikus, evangélikus vagy református templomban vagyok, ott is otthon vagyok Még egy komáromi dologról, a Szent Teréz kápolnáról röviden. Amikor mi a zárdába jártunk, csak annyit tudtunk, hogy reggel, amelyik ajtón bejöttek a folyosó végén az iskola épületébe a kedves nővérek, a mögött laknak valahol ők, az az ő otthonuk. Egyik helytörténeti, festő szakmai gyűjtésnél Szabó doktor felesége tett nekem említést arról, hogy a Klapka iskolában van egy kápolna. Egyenesen odamentem, az akkor már középiskolai lány kollégiumként használt épületrészbe. A szakácsnőhöz irányítottak, hogy a konyha kamrája van most ott. Körbenéztünk a kísérőmmel, de sajnos nem fényképeztem le. Pár év múlva a Városszépítő Egyesület egyik tagjának került a kezébe egy régi Komárom képeslap. Szöveg: Komáromi Kápolna. Hamarosan a Városszépítő Egyesület ki is ásta a kímélettel feltöltött és leburkolt alsó szintet a lépcsőkkel együtt, s felkutatva, mindent megtaláltak, s visszahelyezték az eredeti helyére. A győri püspök helynöke 1989-ben fel is szentelte. A kápolnát látogatni nem lehetett sokáig, mert akkor még a Klapka György városi iskola „működött" ott, s az íves hátsó folyosóból nyíló szobákban a középiskolás kollégisták laktak. 1997-ben került vissza az egyház tulajdonába, s onnantól most már valóban úgy funkcionál, mint egy iskolai kápolna. 68