Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

Karácsonyfa, vacsora, volt, amikor csak úgy énekelgettünk a karácsonyfa körül. Rendes gyertyák voltak, nem villanyégők. A gyerekeim egy se lett vallásos. Inkább csak karácsonykor mennek el a templomba. A gyerekeim egy se esküdött templomba. Csak az unokám." Végül is a néni megnyugodva gondol arra, hogy igyekezett a gyerekeket, unokákat hol ide, hol oda terelgetni, hogy jó helyen legyenek mindig, és rendes emberek legyenek. Erőltetni meg nem érdemes semmit, meg nem is biztos, hogy minden ezen múlik. A szoba falán a háziáldást mutatta, s annak szövegét is értelmezte. Az összekészített gipsz szobrok Marcelházáról valók. A nagymama olyan szentes s asszony volt. Valószínűleg szenthelyekről vette, vagy búcsúban vásárolta. Eldobni nem akarták, feltették a padlásra. A Vörös Dezső feleségének az anyjáé voltak a szobrok. 55