Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

A következőkben egy szintén Komáromszetpéterről Pariba telepített jómódú család leszármazottaival, Gere Zsuzsával és Gere Idával beszélgettem édesanyjukról, nagyszüleikről. Az édesanya adatközlőm, személyes nagyon jó ismerősöm volt, akinek sokat köszönhetünk a múzeumban levő archív fotóink adatolásában, ő ismertetett meg a naszvadi fényképész, Nagy Lajos leánytestvéreivel, akinek néprajzi fotóit azóta az összes kiállításunkon illusztrációként használjuk. Gere Ida , Gere Zsuzsa és édesanyjuk, Gere Benőné A család több generációra visszamenőleg református vallású. A szülők és nagyszülők a falu, Komáromszentpéter vallásos nevelésébe nőttek bele, s ebben a környezetben élték életüket 1947-ig, míg át nem telepítették őket Tolna megyébe, Pariba. "Szerencsére" a legtöbben reformátusok kerültek ide a faluból, még a református rektor úr is, Szabó Dénes, meg a felesége Körösi Julianna - mindenki nénikének hívta Szentpéteren. A faluban egy parasztházba berendezett imaszobába, imaházba jártak istentiszteletre, de a pap egyszerre több helyen látott el szolgálatot, úgyhogy azért nem voltak ezek annyira rendszeres alkalmak. Hittan órákra ebbe az imaházba jártak a gyerekek. Mindkét leánygyermek azonban már Szőnyben konfirmálkozott. A felekezeti iskolák akkor már otthon is megszűntek, s Pariban is állami népiskolába jártak. Komáromba, illetve Szőnybe való visszatelepülésük után elég nehéz volt a beilleszkedésük nem csak a gyülekezetbe, hanem egy ideig a faluba is. 51