Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

Anyósom halála után az apósommal éltünk. Akkor itt volt a két gyerek. Meg a két férfi. Ugye akkor még nem volt gáz. Minden reggel negyed 5-kor föl kellet kelni, begyútani a sporhetba, elkészíteni mindegyiknek a tízórait, reggelit. Vót, hogy véletlenül egyik éjjel fél 12-kor ketem fel. Elnéztem a mutatókat. 15 évig dolgoztam. Egyik héten délelőttös vótam, máskor délutános. 2 órára meg is kellett főzni. Akkor éjfélre értem haza, akkor még egy kicsit fatam, lemosakodtam, aztán megint reggel fő kellett kelni megint mert mentek iskolába, meg dógozni. Nem is tudom, hogyan bírtam. 1990-ben Marcelházáról járt ide a pap. Naszvadi Sándornak hívták. A faluból egyik is harangozott, meg a másik is. Én már ekkor nyugdíjas voltam, s megkért, hogy legyek harangozó a szentegyházban. Már előtte is elhoztam én a mosnivalót. Én meg az apósom mindig jártunk templomba. Végül megbeszéltük, hogy elvállalom. Az uram is beleegyezett. Ó reggel 7-kor én 1/2 8 kor harangoztam.(8-kor kezdődött a mise). Azután hirtelen meghalt az uram. Gondoltam, most már ha elvállaltam, folytatom magam. Akár milyen fáradt voltam, a szentegyházban már semmi bajom nem volt. Mindig volt feladatom, mentem szívesen. Én gyerekkoromban is mindent megfigyeltem a templomban. Az oltáron a gyertyát mindig lenyírta a harangozó. De az így egyformán is lobogott. Egyáltalán nem volt mindegy, hogy mit hogy csinálunk, hova mit teszünk. Nagy ünnepeken még az oltárokra is szebb térítőket raktam. De előtte otthon mind rendbe tettem. Most már egyszerűsödött, de régen karácsonykor az oltáron is volt karácsonyfa. Fönt öt, kettő lent. Most már csak két oldalt van egy-egy meg a betlehemnél. A betlehemet a Mészáros Gyula csinálta kövekből. Olyan szikla-barlang. Az alakok gipszből vannak. Nagyböjtben kiszálltunk a padból, s a szentegyház közepén kétfelé térdeltünk. A pap meg hozta a keresztet, rajta a Jézust mindenki megcsókolta, körbe tartotta, aztán megtörölte. így ment végig. Rengetegen voltak. Az ereklyetartóban, Jézusnak a keresztjéből van egy szálka. Azt is fontos tudni, hogy a papnak milyen ruhát készítsen az ember. A hétköznapi is jó, de az ünnepi azért szebb. Hogy széles kézimunka, vagy keskeny legyen-e rajta. Közvasárnap zöld a pap ruhája. Böjtbe lila, a 4. vasárnap rózsaszín. Adventkor lila, a harmadik vasárnap rózsaszín, vértanú ünnepen piros, karácsonyi ünnepkor fehér. Azt tudni kell, hogy mindenszentekkor hétköznapi nem való. A virágokat a Rózsafüzér tagok adakozásából vettük, amikor titkokat cseréltek. 25 rózsaszín, 25 fehér rózsa. Van, aki adakozik is 50 vagy 100 koronát. Ha raktam fel létráról a virágot, elől bezártam a szentegyházat, de a sekrestye ajtót mindig tárva hagytam. Ki talál rám, ha leesek onnan? Hiába, sok volt már. Már Párizsba gyalog is eljutottam volna, annyit mentem. Szombatonként takarítás, ünnepekre porszívózás. A ministerek gyócs ruháját is én mostam, keményítettem meg vasaltam. Később már a poliészter elől hátul rakott, már könnyebb volt. Már legalább nem kellett keményíteni. Már húsvétkor is arra gondoltam, most leszek utoljára. Csütörtökön, pénteken hordtam fel a virágokat. A szentsírhoz ketten az atyával raktuk. Az utóbbi időben már senki se segített. 28