Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

Abban hasonló módon gondolkoztak minden faluban, hogy a kisbabát minél előbb meg kell keresztelni. Ez a születés után 1-2 nappal, vagy 1-2 héttel lehetett legfeljebb. Ez az akkori szülőknek természetes volt. A keresztszülőket nem annyira rokoni, de barátnői, katonatársi ismerőseikből is választhatták. A barátnők komaasszonyok lettek, s egymás gyerekeinek a keresztszülői. A legutolsó gyerekig bezárólag. Amikor a gyerekek iskoláskorúak lettek, mindenki ment a katolikus iskolába. Felejthetetlen élményeket őrizgetnek a mai nap is. Szeretettel beszélnek róla annak ellenére, hogy „szigorú" nevelést kaptak. A hittan órákat a tisztelendő tartotta hetenként 2-3 órában, de volt hittanos kedvesnővér is. A naszvadi oktatási rendszer kivételnek számított, ugyanis külön volt a fiú és külön a lány iskola. A lányok a 10 tantermes emeletes új iskolába jártak. A fiúk a templom mögötti régibe. A tanítók az Isteni Megváltó Leányai női szerzetesrend tagjaiként (8 fő) vegyesen voltak az iskola tanítónői a világi tanítókkal. Nagy szeretettel emlékeznek osztályfőnökükre, Bernadett nővérre, meg az Imelda nővérre. Alsó tagozatos osztályokban 8-12 óráig, meg 13-15 óráig volt tanítás. A gyerekek haza mehettek ebédelni. Az asszonyok, vagy nagymamák otthon voltak. A sok gyerek közül 2-3 biztos, hogy még kisiskolás volt.

4 Délután a könnyebb órák voltak, az ének, a kézimunka, meg a torna. „Minden nap első óra előtt, meg utolsó óra után imádkoztak. Ha valaki bekopogott az osztályterembe- meséli az egyik naszvadi asszony-, mert vendég jött az iskolába, mi 4 Példaként csak egy átlagos család, a fényképésznek, Nagy Lajosnak a családját mellékelem: Nagy Lajos (szül:1911), Mária (1914), Júlia (1916), József (1918), Vilmos (1920), Ágnes (1922), Rozália (1924), László (1926) Lujza (1929), Erzsébet (1931). 9