Számadó Emese: Komárom és településrészeinek egyesülése. Szőny és Koppánymonostor története a kezdetektől 1977-ig (Komárom, 2007)

1960-ban a „Hogyan lett jó barátom a könyv?" irodalmi pályázat első díját nyerte a „Parlagi írás ..." című cikkével, melyet az Ünnepi Könyvhét alkalmából hirdettek meg. Az 1970-es évek elején egy tatai ismerős segítségével ismerkedett meg a fafaragás rejtelmeivel, később több társával megalakították a Szőnyi Fafaragók Egyesületét. A bérelt fodrász műhely előtt és munka közben Sok munkájuk látható szerte az országban pl. az Igmándi - erődnél felállított kopjafák. Aktív résztvevője, szervezője volt a falunapnak, és más rendezvényeknek, nevéhez fűződik Szőnyben a szüreti hagyományok felélesztése. Tevékenysége elismeréseként 1999-ben Komárom város PRO ŰRBE díját kapta, 2001-ben pedig a Szőnyi Kulturális Egyesület díjával tüntették ki. Cipész

150 Pintér László (Szőny, 1896 - Szőny, 1965) cipész mester elemi iskoláit Szőnyben végezte. A cipész szakma rejtelmeit Szilágyi János cipészmesternél tanulta, aki Szőnyben, az Alsó utcában működött. A Belső utcai (ma: Kossuth Lajos u. 33.) szülői ház hátsó részében alakított ki önálló műhelyt. Pintér László a műhelye előtt A Kossuth Lajos utca 33-ban a család egy része, ahol a szabó és cipész műhely is működött (1950) 150 Móricz Lajos, Baloghné Móricz Éva, Kovács István fényképei alapján Túri Zsolt írása 80