Számadó Emese: Komárom és településrészeinek egyesülése. Szőny és Koppánymonostor története a kezdetektől 1977-ig (Komárom, 2007)

A monostori kultúrház építése 1959-ben kezdődött. A 352 m

2 alapterületű épület befogadóképessége 250 fő, ebből 200 ülőhely.

126 Az első igazgatók (Bodolay István, Szirtes László, Dobó Sándor) elsősorban a helyi iskola tanítói közül kerültek ki részállásban. A temető A monostoriak halottaikat az újszőnyi temetőbe temették. 1874-ben a Basadombon vörös mészkőből keresztet állítottak a monostori szőlőtulajdonosok. Ezt a keresztet 1901-ben felújították és átvitték az egykori monostorral szemben fekvő magaslatra, mely körül fokozatosan megjelentek az első sírok is. Ezt a temetőt a monostori köztemető megépüléséig, 1929-ig használták. 1930-ban ravatalozót és hullaházat is kapott a település. Az ácsmunkát a komáromi Édes Kálmán ács iparos, a mázoló munkákat Sztratyil Ferenc komáromi szobafestő, mázoló és címfestő mester készítette.

127 A monostori kőkereszt A Szúnyogvár Gyürky Alice grófnő 1919-ben Szőnyben férjhez ment gróf Montecuccoli Alfonz Rajmund Mihályhoz (Pola, 1893 -Baden bei Wien, 1952). Fiúk, Alfréd Montecuccoli Negli Erri (Szőny, 1920 - Döglődpuszta, 1945) 1945-ben halt meg katonaként a szőnyi határban. Sírja a helyi temetőben található. Lányuk, Montecuccoli Margit (Argot) Pekri István felesége lett. A gyerekek a szőnyi kastélyban nevelkedtek. Báró Lipthay Antalné szül. Gyürky Alice grófnő, 1942 Montecuccoli Margit és Montecuccoli Alfréd, 1929-ben a szőnyi kastély előparkjában 126 35/1959, 7/1960 Komáromi Fióklevéltár 127 KK 2001, 42.51.