Számadó Emese: Komárom és településrészeinek egyesülése. Szőny és Koppánymonostor története a kezdetektől 1977-ig (Komárom, 2007)

I. A településrészek kutatói A régészeti kutatások a 19. század második felétől, a helytörténeti kutatások a 20. század első felétől foglalkoznak e gazdag múltú település történetével, utóbbiak közül a legjelentősebbek Kállay Ödön és Klujber László nevéhez köthetők. Kállay Ödön Kállay Ödön (Komárom, 1879 - Szőny, 1960) Kállay Tivadar néptanító és zetényi Csukás Mária gyermekeként született. Tanulmányait az 1889/90-es tanévben kezdte meg a nagymúltú komáromi bencés gimnáziumban, ahol több éven át „Királyi József pécsi püspök-féle alapítvány" ösztöndíjasa volt. Családja mellett itt kapta az első inspirációt a régiségek megbecsüléséről, köszönhetően ezt elsősorban osztályfőnökének, Gyulai Rudolf latin-magyar szakos tanárnak. Gyulai Rudolf az 1886-ban megalakult Komárom vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet alapító tagja és egyben titkára volt. Tőle nem csak a gyűjtés szeretetét, hanem a dokumentálás szükségességét is megtanulhatta. Iskolái elvégzése után a szőnyi községházán kezdett el dolgozni 1901-től mint segédjegyző. 1907-től helyettes jegyzőként, 1913-tól adóügyi jegyzőként tevékenykedett. 1941-ben betegsége miatt nyugdíjaztatta magát. Mivel önálló lakása nem volt, Csaplár Julianna Szőny, Petőfi Sándor út 6. szám alatti házának hátsó szobáját bérelte. Lakása - ahogy Révay József írta - „...egyszerű parasztház volt ... mindössze egy szoba, s valóban neki magának alig jutott hely benne: a szobában tulajdonképpen római régiségek laktak. Üvegek, poharak, cserépedények, bronzok s minden elképzelhető jele a régi, ókori életnek... mert Kállay Ödön abban is humanista, hogy nem vagyonnak tekinti gyűjteményét, hanem szellemi értéknek, a közösség kincsének. "

3 A Petőfi Sándor út 6. szám alatti ház 3 Révai József: Séták a római Magyarországon. Budapest, 1943 6