Számadó Emese: Komárom és településrészeinek egyesülése. Szőny és Koppánymonostor története a kezdetektől 1977-ig (Komárom, 2007)

A Monostori erőd felépítése (1850-1871) sem csökkentette az itteni telkek értékét, bár a hegyközségi iratok szerint gyakori volt a katonaság és a gazdák közötti ellentét: „Több hegyközségi birtokos panaszt emelt a katonaság ellen, mivel ügy a gyalogos, mint a lovas katonák nem tekintve azt, hogy a szöllő magántulajdon, szabadon járnak kelnek a szőllők között így gyalog, mint lóháton, s igen érzékeny károkat okoznak. "

10S Más panaszok szerint egyes katonatisztek által kirendelt közkatonák megállítják a kocsikat:" ... a tavasz folyamán Prantner Lipót vendéglős kocsisa, ki a szőlőbe trágyát hozott, ügyszintén Nagy Ferenc fuvaros ugyanilyen katona által elfogatott. Prantner kocsisa kényszerült a trágyát az iskola előtt lerakni s a katonától kísérve a monostori erődbe behajtani. Mindkettő megbüntetett. " Mindezek annak ellenére történtek, hogy a város és a katonaság megegyezett, hogy a monostori szőlők alatt tervezett kocsiút megépüléséig a szőlőbirtokosok az összes közlekedési utat használhatják.

106 Monostori szüret, 1929-ben A 19-20. század fordulóján folytatódtak a jómódú komáromi, sőt fővárosi családok építkezései, s egyre többen lettek az állandó lakók is. A településnek, a statisztikai adatok szerint 1910-ben 506 lakosa volt, ebből 503 magyar és 3 tót nemzetiségű. A 20. század elején Monostor elejének legnagyobb birtokosai a Molnár (később Kreft) és a Mészáros családok voltak. Id. Harsányi József (a későbbi iskolai igazgató édesapja) a Molnár-birtokon volt vincellér. Volt itt nyaralója az Igmándi keserűvizet palackozó Schmidthauer családnak, valamint Sircs János bádogos és vízvezeték szerelőnek és Lupták Béla cipőfelsőrészkészítőnek is. 105 Hegyközség 1899. május 14-i választmányi gyűlése. In: KK 2001, 34. 106 Hegyközség júniusi választmányi ülése. In: KK 201, 41. 60