Számadó Emese: Új-Szőnytől Komáromig. A komáromi ipar, iparosok, kereskedők és vendéglősök története 1896-1951 (Komárom, 2006)

Továbbra is korábbi mesterénél dolgozott. 1943-ban Győrben szerzett mesterlevelet. A német megszállás végén Ausztriába került, ahol menekülttáborban tartózkodott. Szabadulása után Komáromban 1946. októberében az Országút 13. szám alatt női divatszabóságot működtetett korszerű gépekkel, segédekkel és tanulókkal. A nagyszámú megrendelés miatt a rokonság nőtagjainak is be kellett segíteniük a munkába. Házasságkötése után Zsámbékra költözött, ahol 1949-ben iparigazolványt kapott. Az ott létrehozott női divatszalonját az államosítás megkezdéséig vitte tovább. Miután férje szikvízüzemét és mezőgazdasági birtokukat is államosították, Budapestre költöztek, ahol az EKISZ Egyenruházati Ipari Kisszövetkezetnél helyezkedett el és nyugdíjazásáig dolgozott. 1982-ben Győrbe költöztek.

106 Kályhások Halupka István (1884, Tóváros - 1964, Komárom) cserép kályha-készítő mester 1919ben Észak-Komáromból költözött a Gyár u. 41. szám alatti házba. Mesterlevelét 1938-ban szerezte. Idősebbik fiának, Istvánnak (1922, Komárom) Tatán volt kályhás műhelye. Egy ideig kisebbik fiával, Józseffel (1924, Komárom - 1985, Komárom) nála dolgoztak, majd József 1961-ben maga is kiváltotta az ipart és önálló műhelyt nyitott Komáromban. Fia, ifj. Halupka József ma is a szakmában dolgozik.

107 Halupka István mesterlevele és Id. Halupka József 1960-ban a BNV-n 106 Bárdos Dezső (Győr) tulajdonában lévő dokumentumok alapján 107 Ifj. Halupka József kályhás dokumentumai 47