Számadó Emese: Új-Szőnytől Komáromig. A komáromi ipar, iparosok, kereskedők és vendéglősök története 1896-1951 (Komárom, 2006)

3. Egyházi intézmények Az önálló várossá válás idején Komáromnak csak az 1891-ben épült, 300 férőhelyes, Szent Istvánról elnevezett római katolikus temploma volt. Az új-szőnyi református hívők először a szőnyi, 1896 után pedig a komáromi református egyházközséghez tartoztak. Mivel az izraelita vallású lakosok általában a város északi részéből áttelepültek voltak, ők a túlsó parti egyházközséghez tartoztak. E két utóbbi felekezethez tartozó hívők számára éppen ezért az elcsatolás komoly nehézséget jelentett vallásgyakorlásukban. „Régi, forró vágya ment teljesedésbe Istennek segítségével a magyar komáromi református egyház buzgó híveinek november 4-én (1928), vasárnap, amikor az egyházkerület illusztris főpásztorának közreműködésével, a magyar kultuszkormány kiváló képviselőjének, az egyesített Esztergom-Komárom vármegye vezető férfiainak, a város ünneplő közönségének jelenlétében, az egyház gyönyörű új templomát lélekemelő ünnepséggel felavatták. "A Dudás Kálmán műszaki tanácsos által tervezett neoromán stílusú templom első lelkésze Sári Imre volt.

62 Az ipar és kereskedelem fejlődésével az izraelita vallású polgárok is megjelentek Komárom területén. Elsősorban kereskedelemmel foglalkoztak. A zsinagóga tervrajza és 1936. évi képe 62 Komáromi Lapok, 1928. november 6, 4. 25