Számadó Emese: Új-Szőnytől Komáromig. A komáromi ipar, iparosok, kereskedők és vendéglősök története 1896-1951 (Komárom, 2006)

A korszak egyik legnevezetesebb vállalkozása az Igmándi keserűvíz palackozó és elosztótelepének a létrehozása

35 volt, mely állandóan 30-40 munkást foglalkoztatott. 1863-ban Nagyigmánd község közlegelőjén talált sós víz gyógyhatását Schmidthauer Antal gyógyszerész, a komáromi Salvator Patika tulajdonosa fedezte fel. A területet bérbe vette és „A forrást Schmidthauer Antal kútnak képezte ki, amelyből a vizet palackokba merítette és egyenként vagy ládákba csomagolva került a forgalomba." ?** A patikában magát a sót,, 1/4 fontos czélszerű fadobozokban" 70 krajczárért, a Schmidthauer Antal által készített gyógyhatású pezsgőporokat „12 port tartalmazó csinos papir dobozban" 1 forintért, a gyógyvizet pedig „három meszelyt foglaló és rendes módon bedugaszolt palaczkokban" 25 krajczárért árulták. A keserűvíz nagybani árusítása azonban kétség kívül Schmidthauer Antal fia, Schmidthauer Lajos gyógyszerész nevéhez fűződik, aki a komáromi palackozót 1913-ban építtette az Igmándi út 1. szám alatt. Az építkezésért Hajagos Andor okleveles építőmester volt a felelős. Komárom-Újváros főutcáján, a vasút közvetlen szomszédságában, a Dunai kikötő közelében létesített palackozó és szétküldési telep lehetővé tette, hogy a már külföldön is ismert kiváló hatású gyógyvíz vasúton és hajón is az ország minden részébe és külföldre is könnyűszerrel szállítható legyen. 1939 A keserűvíz-telep képeslapon

39 Schmidthauer Lajos 1928-ban Komárom szabad királyi város tanácsától engedélyt kapott, hogy a telep „ esővízejtő csöveit Sircz János szerelőmester közbenjöttével a becsatolt tervek szerinti módon a közcsatornába beköttesse. " A telep palackozó terme ma is létezik, 1965 óta a Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. tulajdonában van.

41 35 Számadó Emese - Dr. Vértes László: „A tiszta ész logikájának gyakorlati alkalmazása" Az Igmándi keserűvíz nyomában. In: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. Tata 2001, 297-323. Az azonos című időszaki kiállítás 2000/2001 fordulóján volt látható a múzeumban. 36 Dr. Dobos Irma: Az Igmándi keserűvíz, in: Vízkutatás. A vízkutató és Fúró Vállalat Híradója. 1982. 5. 11. 37 Verebélyi József: A nagy-igmándi ásványvíz . in: Tárcza, 1865, 265 - 268 38 Főszerk: O'sváth Andor: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene. 1938, 637. 39 Hidi László 2000. évi ajándéka a múzeum számára 40 Komárom szabad királyi város 648/1928 számú határozata in: Komárom-Esztergom Megyei Levéltár Komáromi Fióklevéltára Sircz János 1921-ben önálló mester lett a bádogos-és szerelőiparban. A korszak legnevesebb komáromi iparosa volt. Munkája nyoma a mai napig látható a város régi közintézményein, csatornafedőin. 41 Számadó Emese - Dr. Vértes László: „A tiszta ész logikájának gyakorlati alkalmazása" Az Igmándi keserűvíz nyomában. In: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. Tata 2001, 297-323 14