Számadó Emese: 40 éves a Komáromi Klapka György Múzeum (Komárom, 2005)

A komáromi Klapka György Múzeum négy évtizede A kezdetek Komárom gazdag történelmi múltja évszázadok óta vonzza a régiségek iránt érdeklődőket. E múlt a legendás rómaiak nyomárja vezet minket, akik a Kr. u. 1. és 4. század között virágzó települést alapítottak a Duna jobb partján. A közép- és újkor folyamán számos kiváló tudós, utazó és nadmérnök iigyelt rel az itt lévő maradványokra. Leírásaik és rajzaik hozzájárultak annoz, hogy az időközben elpusztult romokkal ne enyésszen el a nagy nép emlékezete is. E korai kutatások azonban egyelőre csak megrigyelések voltak. Az első tudós, aki már a régiségek megőrzésére is figyelmet fordított, Rómer Flóris volt. Rómer országjárásai során fogalmazódott meg a helyi múzeumok szükségessége. A szőnyi útjai során látott római kőfaragványok („A lakók házaiban minden emlékeztet a nagy népre. Itt oszlopfon, vagy kőoltáron, vagy pilléren nyugszik a szépen faragott kőlap, és asztalul szolgál a konyha előtt; ott a ház tornáczában fekszik egy olaalától megfosztott sarcophag, és a gazda kőpamlagúl használja; itt az ereszek alatt római téglákból készült a járda, míg ott az oszlopderekak, vagy nagy lapok sarkköveknek állíttatnak. ") megmentése érdekében egy belyi ószőnyi kőraktár felállítását szorgalmazta. Magára vállalta a Magyar Tudományos Akadémia és a vármegye vezetősége közti koordinációt, de kezdeményezése anyagi okok miatt meghiúsult. A 19- század végén országszerte alakultak a különböző kulturális egyletek, amelyek feladata a szűkebb pátria múltjának feltárása, megismerése és értékeinek megőrzése volt. A lelkes amatőrök gyűjtötte tárgyak számos múzeum alapjait vetették meg. A Duna bal partján fekvő történelmi Komáromban 1886-ban alakult meg az első kulturális egylet. Tagjai gyűjtötték a régiségeket, az egyleti évkönyvben publikálták megfigyeléseiket. Ha úgy tetszik, ők voltak az első komáromi múzeumbarátok. A gyűjteményt kezdetben a református kollégium nagytermében mutatták be, majd az 1913-ban átadott Kultúrpalotában — a későbbi Jókai, majd Duna Menti Múzeumban, a mai Ma gyár Kultúra és Duna Mente Múzeumában - nyertek végleges elhelyezést. Kecskés László korábbi múzeumtörténetei és a múzeumi adattár alapján 2 Rómer Flóris (1825-1889) a pannonbaimi íőapátság különböző iokú tanintézeteiben tanult. 1940-től győri bencés tanár, 1945-től a pozsonyi királyi akadémia tanára. Részt vett a szabadságbarcban, melynek bukása után vártogságra ítélték. Szabadulása után ismét Győrben tanított, abol 1859-ben komplex terepbejárást és gyűjtőutat szervezett az iskolai szünet idejére. Útja során Szőnybe is eljutott. Az MTA levelező tagjai sorába választotta, 1868-ban pedig kinevezték a pesti egyetem régiségtan proiesszorává, egy év múlva pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának őrévé. Ásatásokat vezetett, kiállításokat szervezett, tudományos konferenciákon vett részt, múzeumokat alapított. 1877-ben, miután kilépett a rendből, lemondott nyilvános állásairól és Na gyváradra ment, abol kinevezték kanonokká. In: Számadó Emese: Rómer Flóris élete és munkássága. In: Komáromi Újság IV (1994) 15. szám Rómer Flóris: Római Várnák. In: Arcbaeologiai Közlemények III (1862) 48. 4 Febérváry — Ratimorsky — Trugly: A komáromi múzeum száz éve. In: Uj Mindenes Gyűjtemény 5. Madácb Kiadó 1986