Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Válogatás Tóth-Kurucz János irodalmi műveiből

97 Kibújni sehogy sem lehet alóla, a nevet sem lehet visszacserélni, bizony megint neked kell papolnod - mondá Zoltán. Hiába okoskodtam, én sem tudtam mást kitalálni, pedig most valami balsejtelmem volt, hogy a dolog nem fog simán menni. Mit volt mit tenni, mikor elérkezett a piros pünkösd előtti nap, nyakunkba kerítettük a felöltőt, és per pedes elindultunk Sz. felé. Mikor odaértünk, s a verőckeajtó előtt megálltunk a port leverni cipőinkről, az ámbitusról csengő kacagás üté meg füleinket, s az én szívem bizony elkezdett fészkelődni. - Hát oszt csakugyan olyan ördöngősek volnának azok a garabonciások, Sári néni? - A bizony, lelkem! Ha egyet kanyarítanak a repülő tógájukkal, olyan szél kerekedik, hogy még a háztetőt is megbontja. Nem vesznek el, csak tejet, meg tojást, de azt is csak ha szívesen adják nekik. Ha üldözni akarják őket, kocsit rajzolnak botjukkal a porba, és azon ragadják el őket a láthatatlan táltosok. - Biz akkor mi sem jöttünk volna gyalog! - szólék belépve az ambitusra. - Jaj, szent Isten! - kiáltott Sári néni, az öreg mindenesasszony, s ijedtében még talán keresztet is vethetett magára kálvinista létére. Lenke is pirulva ugrott föl, és szaladt bejelenteni, hogy megjöttek a legátusok. A fogadás megint az a páratlan volt, de a prédikáció most nem sikerült úgy. Ebéd után megmutatta a tiszteletes úr a gyümölcsöst és a méhest. Míg a szakszerű méhészkedést magyarázta Zoltánnak, mi Lenkével a tearózsákat szemlélni mentünk. Sikerült tehát egy kicsit magunkra maradni, s nem lettem volna diákember, ha nem tudtam volna a szemekből olvasni, és a kedvező alkalmat föl nem használtam volna. Szerelmet vallani a legszebb rózsának, itt a rózsák közt, mi sem volt könnyebb. A legszebb piros rózsa átnyújtásával s remegő kézszorítással adá meg Lenke a választ, de megnedvesedtek szép szemei és bánatosan szólt: - Tudom, hogy szeret, én is szeretem, de hogy lehetünk mi boldogok, hiszen ön katolikus tanító lesz, én pedig református pap lánya vagyok. Majdnem kővé meredtem... - Hát tudja? - kérdeztem ijedten. - Tudom - feleié. - Ida barátnőm, a plébános húga ismeri kegyeteket Pápáról, mert ő még tavaly ott járt zárdában, s én magam is