Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Válogatás Tóth-Kurucz János irodalmi műveiből

91 Részlet kisregényéből Űrnapja a legdíszesebb, legfényesebb ünnep Izsán. Friss, zöld fűvel van behintve az Öreg utca, két oldalt nagy, 2-2 méteres jegenyeágak vannak a földbe tűzdelve. Elől viszik a molnárok 5 rudas régi céhzászlaját, melynek középső, erősebb rúdját az Atyamester tartja, jobbról-balról pedig 3-3 szürke posztós molnárlegény vállán nyugszanak a támasztó oldalrudak, amiket fehér kesztyűs kezükkel is tartanak, az ideál vagy a feleség által rájuk kötött virágcsokorral és repdeső pántlikákkal. A zászló után megy a rezesbanda szent énekeket fújva, csak az Istentisztelet bevégzése után vonulnak el a templomból a Rákócziinduló mellett. Visszatérve a processzióhoz, fehér ruhás iskolás lányok szórták a virágszirmokat a baldachin alatti Úr elébe. A Vassék sátorától a fölvég felé a Zámbóék előtt áll a 2. sátor. Minden ablakban gyertyák égnek. A református kurátor özvegye, a jó Kódori Zsuzsi néni is meg szokta gyújtani az ő gyertyáját, hogy ne legyen folytonossági hiány, mert a katolikus házak között szigetként áll a református Kengyeles porta. Búcson, ahonnan idekerült Zsuzsi néni, nincs katolikus templom, a szomszéd Bátorkeszi utcán látott kislány korában anyjával ilyen gyertyásablakos körmenetet. Ezt a gyermekkori élményt hozta ide Izsára. A legátusok Mindenképpen híres ember a Mátyus-vidéken Törzsök Gabi bátyánk, a p-i kántor. Régi kántor família, már a nagyapjának az öregapja is p-i kántor volt, úgy szállt az örökségül apáról-fiúra; csupán őbenne akarták a folytonosságot megszakítani, lévén az a nagy bűne, hogy kálvinista lányt, mégpedig paplányt vett el feleségül. Mégiscsak kántor lett, s a hívők is elfeledték a dolgot, mert hát áldott jó asszony lett a tiszteleteslányból. Hogy hogyan esett ez az egész dolog, elbeszélte nekem egyszer a szünidőben, hogy a méhesében meglátogattam.