Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Pannónia szerelmese

39 a Castrum egyszerűen katonai, tehát múló, ideiglenes hadműveletnek képezi emlékét, míg ellenben a fürdő már a polgári s így állandó telepedést jelent."

7

2 Tóth-Kurucz János következtetése igen logikus volt, amikor azt mondta, hogy Carnuntum fontosabb volt Brigetionál és Aquincumnál is, és ha az előbbi települések a Duna bal partján ún. ellenerődökkel voltak ellátva,

7' akkor stratégiai fontossága miatt Carnuntummal szemben is egy erődöt feltételezett. Nagyon szemléltetően támasztotta alá feltevésének helyességét a gazdaság szempontjából is: „Carnuntum volt egyik fő állomása annak a híres Borostyánkő-útnak, mely az Adriától kiindulva az [...] Északi-tenger partjára vezetett. [...] A borostyánkő Carnuntumban nem ismeretlen tárgy és oda úgy Dévény mint Pozsony vidékén át juthatott. Ezért a csődület e helyeken oly élénk lehetett a római korszakban, mint talán sehol másutt a Duna mentén Carnuntumtól lefelé Aquincumig,"

7

4 Tóth-Kurucz János bizonyítási eljárásában fontos szerepet játszottak a feliratos kövek. Eme nagyszerű munkában a legszakavatottabbként nagy teret szentelt az izsai ásatásoknak. A szerző abból a megállapításból indult ki, hogy az északi Duna-limesnek éppen itt Komárom alatt kezdődött az egyik legexponáltabb része, melyen át a Vág és Zsitva völgyén lecsapó barbár törzsek a Dunántúlra ronthattak. Valóban a Leányvár az ismert bal parti erődök legnagyobbika. Nagyon érdekes ama felvetése, miszerint Leányvár nem római alapítású, hanem csak ráépült egy korábbi kelta telepre, ezt bizonyítják az ásatások is, mert prehisztorikus szerszámokat is találtak. Az erőd keletkezésének idejét nem tudta egyértelműen meghatározni, mert a leletek ezt nem tették lehetővé, ezért történelmi fejtegetésbe bocsátkozott, és az ókori és középkori történeti forrásokat elemezve próbálta a keletkezés időpontját hozzávetőlegesen behatárolni. Arra a következtetésre jutott, amely szerinte nemcsak Leányvár esetére érvényes, hanem az összes bal parti erődre, hogy ahol a Duna mentén ellenerődöket építettek a rómaiak, azok története szorosan összefüggött a főerőd történetével, ezért külön-külön egyiket sem lehetne tárgyalni a másikra való hivatkozás nélkül. E terjedelmesebb kitérő után folytatta feltevésének bizonyítási eljárását a Dunakeszi határában fellelhető tábor, Transaquincum, Szalki-sziget, Contra Florentia és az onagrinumi erődök keletkezéséről és történeti jelentőségükről. Tóth-Kurucz János a „Római nyomok a pannóniai Duna-limes balpartján" című munkájában a témáról fellelhető összes irodalmat és forrást felvonultatva bizonyított, ám bizonyítási eljárása alatt egy