Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

A leányvári ásatások

18 A leányvári ásatások Tóth-Kurucz János visszaemlékezése szerint mindig, már gyermekkorától kezdve hatalmas vágyat, kényszert érzett arra, hogy feltárja a leányvári kövek, a bozóttal is benőtt földtúrások titkait. 89 évesen, egy újságíróval történt beszélgetés alkalmával visszaemlékezve így nyilatkozott: „Különös módon bizonyos voltam benne, hogy itt érdemes ásatnom. Azon a környéken nőttem fel, s mintha súgták volna a fák, bokrok, a föld domborulatai, hogy rejtenek valamit. Még a terület elnevezése is: éppúgy papkertnek hívták, mint Aquincumot. Ptolemaiost olvasva pedig még utalást is találtam egy Celemantia nevű katonai telepre,"'

a Mint cseperedő, érdeklődő legénynek fantáziáját élénken foglalkoztatták a falu öregjeitől hallott történetek, mendemondák, legendák. Egy ilyen legenda az öregek szerint, hogy a föld alatt egy kőlap található, amely a Duna alatt átvezető alagút bejáratát fedte. Ezen az úton járt át a Duna túlpartjáról 9 grófi testvér a Leányvárban lakó 9 menyasszonyához, de a török mindkét várat lerombolta és a jegyeseket megölte. Kincseik ott maradtak a Duna alatti rejtekhelyen, amelynek bejáratát éjfélkor egy tűzszemű fekete kutya őrzi.

1

9 A másik legenda, amely csakugyan szájról-szájra járt az izsai nép között, hogy volt a várfalakon kívüli gyepen egy „kű-kécske"

2

0, amit elvittek a törökök, kicsavarták csavaron forgó farkát, és sok aranyat szedtek ki belőle. A római tábor legkorábbi

2

1 ábrázolása 1661-ből származik. Ez a metszet de Souches generális seregének Komárom melletti összecsapását ábrázolja a török csapatokkal."" Az erőd romjait elsőként a 18. században írta le két angol utazó: Richard Pockock és Jeremiah Milles. Ezt követően pedig Bél Mátyás foglalkozott a romok leírásával.

2'

1 Rómer Flóris régész 1863-ban Leányvárat mint jelentős régészeti lelőhelyet említi/" Az 1860 -as évekig Izsától Komáromig a Duna partján néhány erdei fából, galagonya- és csipkebokorból álló „erdő" húzódott, ezért a romokból a dunai hajókról sem lehetett észrevenni semmit. Az ókori katonai tábor területe az izsai katolikus plébánia birtoka volt az 1860-as évekig, amikor tagosítás útján a gazdák kezébe került. Az akkori plébánosnak, Horváth Endrének (1849-1870)

2

3 a területen gyümölcsöskertje volt, a kert körül pedig legelők voltak. Az izsaiak akkor még nem tudták, hogy a föld alatt kő van, s amikor rájöttek, a plébános akkor sem merte kiszedetni, mivel