Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Római nyomok a pannóniai Duna-limes balpartján. Írta dr. Kurucz János

81 komáromi erődökhöz hordták. Veszprémi István' XV1I1. századbeli neves orvos a brigetói leletekkel foglalkozva szintén bizonyítja ezt. A katonai kőbányász corpus delicti-jei gyanánt e-korú katonai fegyvert, gombot, feszítőszerszámokat találtam is leányvári ásatásaim alkalmával s azok a többi leletekkel együtt a komáromi múzeumban láthatók. Azonban katonai erővel is csak a földfeletti falakat és a belső épiiletaiapok nagyrészét tudták elhordani, mert bár a puskaport a XI—XII. századtól használták hadi célokra

2 annak kőrobbantásra való alkalmazását nem ismerték, vagy nem volt módjukban használni. Csak az izsaiak és szőnyiek űzték ezt ínég ezelőtt 20 évvel is (sőt Szőnyön még ma is) és nincs törvényünk még ma sem, amely ezl megakadályozná. Egyelőre akárhogy igyekszünk is a gyér adatok és kútfők mellett hipothesisekkel tudjuk az egyes kérdéseket csak megközelítőleg is megoldani, s minden további magyarázatot a rendszeres limes kutatás megindításától várhatunk. — Várhatunk! . . . 1 Succincta Medicorum Hungáriáé et Transylvaniac biographiae II. 7. cap. 414. sic: „Ano 1654. sub Comité l'uchaim Arcis Oomar. Praefecto, cum is ad resarciendos mimitterct, inventus sarcophagus" etc. (Azután leírja a Komárom környékén akkor ismert köveket s ezen leírást, a C.I.L.-ban Mommsen is alapul vette ) 2 Bárczay Oszkár. V hadügy története II. 234 1.