Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Római nyomok a pannóniai Duna-limes balpartján. Írta dr. Kurucz János

77 nagy veresége után a rajnai és dunai defensivát lennette meg, már Marcus, majd I. Valentinianus idejében, úgy látszik, megfordult és Salamon (I. 281.) Kennerrel szemben az ellenkezőjét bizonyítja: „Ha tisztán csak defensiva, az a félénk és passiv önvé­delem letl volna hova tovább a római határvédelem elve. mit keres a balparton a „borgumok" egész sorozata, meg pedig az állítólagos defensiva tető­pontján a Notifia kelte idejében? A Duna nagy Theodosius korában is, mint ma. kétségkívül évenként hetekig volt használatlan álla­potban. hogy sem gyalog, sein lóháton, sem hajón nem lehetett átkelni rajta. Zajlás és jégmenés zárta el a balpartot a jobbtól. — lia már az al- és fel­földi barbár oly félelmes ellenség volt, akkor min­den évben megostromolhatta az ő partjainak csekély római érődéit és leapríthatta csapatait. Mert hol volt akkor azok számára a visszavonulás útja? Ilyen helyeken állandó hidak lehettek talán? De ha ily hid volt, akár télen, akár nyáron a legbizto­sabb jel arra, hogy a római nem defensivára, hanem ellenkezőleg támadási képességre rendezte be hatá­rait. Mert nem hihető, hogy a balparton azért épített várat, hogy azután visszavonulást tartson belőle egy liidon keresztül, melyen az ellenség is örömest át­kísérte volna. Egyszóval a balparti várak és csa­patok, akár egy híddal, akár anélkül inkább egy támadó sereg előőrsei voltak, mint védelmi csapatok, pedig minden ok nélkül feláldozott, kívül felejtett őrsök lettek volna. Helyzetükből észszerűleg azt le­het következtetni, hogy egy támadásra kész sereg avant — gardjai melyek hadi értelemben vett híd­főket tartanak megszállva az ellenség felőli parton, biztosítva bármikor a derék had átkelhetését barbár területre, akár állandó, akár hajóhídon, akár flottán." Tudjuk, hogy az erődökhöz rendesen bizonyos föld­teriilet territórium tartozott, s lia a balparti castellu­mok, burgusok hosszú, összefüggő láncolatát vesz­sziik, már úgy is tekintélyes földterület volt tény-

Next

/
Thumbnails
Contents