Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Római nyomok a pannóniai Duna-limes balpartján. Írta dr. Kurucz János

75 körülfekvő canabe romjaiból szóródott szét akkora területre a törmelék. Feliratos téglát csak egy darabot lelt Fröhlich és erről a Leg• VI • H hetüket olvasta le, mely Mommsem szerint

1 is a leg. VI. Herculea (mások szerint a leg. VI. 1

lisp.) jelzése volna. Bonónián alól még Contra Margum, a Kubini erőd s Viminacium ellenerődjével találkozunk-' de amennyiben ezek már Moesia superiorban voltak a mi tárgyalási körünkön kívül esnek. Ha a dunai Limesnek a váci könyök és a Tisza torkolata közötti megerősítésével foglalkozunk s a Dacia éa Pannónia között hagyott Jasyg Sarmafa ékezetet szemléljük, szinte önként keletkezik bennünk egy vád, mely a hires, mindent tervszerűen előreszámító római provinciális és hadügyi politikát észszeriitlennek mondja. Miért nem hódították meg a Duna és Erdély közötti síkságot is, s miért nem csináltak a Csörszárka irányában vonuló igazi mesterséges limest? Legalább a Kőröstől, vagy még alább a Moesia superior északi határát alkotó Maros torkolattól húztak volna áf a Dunához Lugió tájára egy határvonalat ! Mennyi vért, mennyi pénzt és időt megkímélhettek volna! Vájjon miért nem tették? Megadja erre a felelelet Salamon:

5 „A Jasygok földje, ha talán a nép dolgos lelt volna is, magában alkalmatlan a római letelepedésre. A Dunától pár mértföldnyire kelelre nem voll kő, miből a rómaiak az ő isteneiknek oltárkövet, maguknak sírkövet faragjanak, templomaik elébe oszlopos tornácot, a népnek cirkuszt, színházat emeljenek, s ha találtak volna is itt-ott anyagot, amit téglává, cseréppé égethetek volna, nem volt bőven fa, mivel 1 C 1 L. III. 3754. 2 Miiekkor Bxiog. Arch. lid. 1910. XXI 28-34 3 Budapest tort. 1. 177 — 178-