Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Az út kezdete - gyermekkor és diákévek

11 sáncot a víz három helen irtózatos volt a veszedelem mindenfelöl a nagy futkosás a jajgatás én is föl szaladtam a várföldre előtte való nap szettem három zsák krumplit de töbi ott maratt széjjel de a víz előtt nem birtarn menni olj sebesen ment föll föllüll meg le meg is föll mentem éllett vagy halál megyek ha Varga Ferencz fija az András ott vesztem volna az monta ne féljek semmit a krumplit és magamat is haza visz de a lovak sehogy sem akartak a viznek menni oj sebesen jött az uton keresztül prüszköltek ágaskottak a [...]" nyulakat úgy hajtotta mint a napot meg mindig jön mar nagyobb mint most három esztendeje a Vasék maktárjukat meg hagyta a tűz de a víz meg ledönti már benne van édes fijam semmi nyugodalmam nincs mindennél legnagyobb bajom a katonaságod vidámtót hogy leszess A pápai tanítóképző 2. évfolyamos hallgatója beszélteli már az igazgatóval felűle mitt mond vagy nem e jobb volna nekem el menni hozzá személjessen te irná egy kérvényt aztén le másolnám és benyújtanám neki és beszélnék vele megkérném vagy a házi úrnőd ha megkérné hogy ima a minisztériumba hogy intézék el a dolgot és engedjék meg a halasztást igy gondoltam vagy te mit