Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Az út kezdete - gyermekkor és diákévek

9 Tanítója és plébánosa, Pongrácz Ferenc arra bíztatta Tóth-Kurucz János édesanyját, hogy engedje továbbtanulni jó felfogású, eszes gyermekét, mert meglátása szerint többre hivatott annál, mintsem egy falusi iskolát elvégezve megboldogult édesapja örökébe lépve a falusi gazdálkodásra adja fejét. Izsai tanulmányait befejezve azonban mégis otthon maradt. Nem akarta beteges, reumával küszködő édesanyját egyedül hagyni. 1889-től tehát tanulmányait abbahagyva a családi gazdaságot irányította. Kétségkívül nagyon nehéz volt férj és apa nélkül gyereket nevelni, vezetni a háztartást, a paraszti gazdaságot, megélhetést biztosítani a családnak. Az, apa és férj hiánya azonban a lehető legerősebbé tette a szeretetet anya és fia között. Tóth-Kurucz Jánosnak saját bevallása szerint nem tetszett a földműves, gazdálkodó élet, többre vágyott. Szeretett volna kitörni a falusi gazdálkodó életből. A kitörési pont pedig nem volt más, mint tanulmányainak folytatása. Törekvésében édesanyja mellette állt és mindenben támogatta. Néhány évvel később tehát a plébános tanácsát mégis megfogadva a Komáromi Polgári Fiúiskolába jelentkezett mint magántanuló,

4 ahol a nehéz körülmények ellenére - hiszen a tanulás mellett továbbra is neki kellett vezetnie a gazdaságot - 1898ban különbözeti vizsgát tett a III. és IV osztályból is." A dualizmus kori művelődéspolitika egyik alapcélkitűzése az analfabetizmus visszaszorítása volt, a társadalom alsóbb rétegeinek oktatása a műveltség minimumára, az olvasásra, írásra és a matematikai alapműveletekre. E törekvést mutatja a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium költségvetéséből a népoktatásra fordított összeg, amely 1913-ra 40%-ra nőtt az 1880-as 23%-ról.' A tanító- és tanítónőképzők alapvető feladata a népiskolák szakképzett tanerővel való ellátása volt. A polgári iskola elvégzése után nem volt kétséges sem a fiú, sem az anyja számára a továbbtanulás. 1898-ban a Pápai Állami Tanítóképző Intézetbe

7 jelentkezett, ahol két éven át tanult. Pápán albérletben lakott, amelyet az összes egyéb költség mellett édesanyja fizetett. Az öntudatos és szorgalmas Tóth-Kuruczot az iskola vezetése már az első félévet követően, 1899. február 20-án nagy igyekezete jutalmául fél állami ösztöndíjban részesítette. Erről az iskola levélben értesítette édesanyját. Az ösztöndíj némileg enyhítette az anyagi terhet, amelyet édesanyja magára vállalt fia taníttatása érdekében. A viszonylag nagy távolság és az utazás költségei miatt ritkán találkozhattak, ezért leginkább csak levélben értekeztek.