Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
el.170 Pál országbíró 1347. február 2-án kelt okleveléből pedig azt lehet tudni, hogy Magyari László, Péter fia, 1346. június 12-én Merhard pozsonyi polgár Januk nevű birtokára ütött, világos nappal erőszakoskodott, és 50 anyakancát, 50 marhát, 12 ökröt, 8 idomított lovat fékestől-nyergestől, 100 juhot és 200 sertést elhajtott, valamenynyi Merhard comes jószága volt.171 Az állatok bősége lehetővé tette az élőállat és az állati termékek exportját már ebben az időben is. Ez igen korán, nem sokkal az államalapítás után, a XI. század végén már megindulhatott. Igaz, ekkor még csak ökrök exportjáról lehetett szó, ugyanis Kálmán király (1095—1116) I. törvénykönyvében csak ezek kivitelét engedélyezte, más állatét még nem,172 ami arra utal, hogy ha más állatból nem is, szarvasmarhából már ekkor jelentős felesleggel bírt az ország.173 A XII—XIII. század fordulójáról származó hamburgi és steini vámszabás tételesen felsorolja a Magyarországról és a máshonnan jövő árukat, 174 melyek között a marha, az állatbőr és a szűcsáru mellett már más állatokat is említenek. Az adatok szerint vízi úton gabonaneműek, bor, fa és fakészítmények, méz viasz, hal, továbbá réz, valamint só mellett állatbőr és szűcsáru érkezett a Duna menti Hainburgba, míg a steini vámszabás szerint a szarvasmarhán, állatbőrön és a szűcsárun kívül már megtalálható volt a juh, valamint a sertés is.175 Ugyancsak említik az ökörkivitelt (valamint más állatokét is) az első — bár hamis176 — magyarországi vámtarifában. 1209-ben a király felmenti a varasdiakat minden vám és harmincad alól, kivéve azokat, akik német földre viszik áruikat. Ezek minden terhelt szekér után három, minden eladott ló után két, két marha után egy, három 170 GYÖRFFY 1987, 399. 171 ORTVAY 1894-1903, II/3., 250. 172 77. cikkely: „Sem pedig (ne merjen Magyarországon kívülre eladni vagy kivinni) egyéb állatot, mint ökröket.” (SZEMELVÉNYEK 1980, 1/58., CJH 1899, 117-119., ZÁVODSZKY 1904, 181.) (JVec aliud animal praeter boves masculos, extra Hungáriám vel vendere vel ducere audeat”) (CJH 1899, 116-118.). Szent László II. törvénykönyvében (1077 körül) a lovak mellett még tiltotta az ökrök kivitelét, illetve az utazáshoz szükséges lovak és a szántáshoz szükséges ökrök eladását megengedte (SZEMELVÉNYEK 1980, 34.), úgyhogy valamilyen kismértékű állatkereskedelemmel már lehet akkortól is számolni. 173 Lóexportról van adat még az államalapítás előttről. Orosz évkönyvek szerint 969-ben Magyarországról Perejaszlavecbe lovakat és ezüstöt szállítottak. A későbbiekben azonban a lóexportot királyaink kifejezetten tiltották. (GYÖRFFY 1973, 237.) 174 A hamburgi vámjegyzék csak a Dunán bonyolított kereskedelem adatait rögzíti, a steini vámtarifa azonban a szárazföldi kereskedelem tárgyait is felsorolja. (MOT 1984, 11/1075.) 175 Az állatokon kívül kerültek még ki az országból gabonafélék, vetemények, gyümölcsök, fa, bor, méz, hal, valamint réz, ón, ólom, vas és só. Bár a steini vámszabályzat nem tünteti fel az áruk eredetét, de a vám földrajzi fekvése a közelebbről meg nem határozott áruk esetében is valószínűsíti azok magyarországi származását. (MOT 1984,11/1075.) 176 MOT 1984, 11/1075. Pleidell Ambrus viszont megjegyzi, hogy bár az oklevél hamis, 1220-ban hivatkoznak rá. (PLEIDELL 1925, 6.) 81
