Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
időkben, amikor már a bőr belső szerkezete tökéletesen fel van térképezve, hiszen csak felszíni nyomok alapján, a bőrrel való évszázados munka során, a tapasztalat és a megfigyelés által nyert tudásra tudtak támaszkodni. Csak a tudás megszerzésének módja volt felszínes, az így nyert ismeretek jobbára a bőrök tulajdonságainak a lényegét jelenthették, hiszen a bőrök kezelésén, kikészítésén — mint már szó volt róla — a modern idők ipari forradalma után sem változtattak érdemben, pontosabban fogalmazva a kisipari módszerekkel dolgozó tímárok munkáját a technikai fejlődés nem alakította át. (Az ipari forradalom természetesen számtalan eredményt hozott, aminek folyományaként a bőrt gyárakban, gépekkel, vegyi anyagokkal dolgozták fel, a kisipar azonban megmaradt saját hagyományainál.) Nemcsak a bőrök tulajdonságainak nagyrészével lehettek tisztában a középkorban, hanem valószínűleg azzal is, hogy a különböző éghajlatú vidékekről származó állatok bőrének különböző a minősége is. A magyar és az itáliai állatbőr minősége közötti nagy differencia húzódhatott meg a Budán élő olaszok magyar bőrök iránti érdeklődésének a hátterében is.105 A történészek már régebben felfigyeltek az olasz kereskedők állatbőreink iránti élénk érdeklődésére. Például egy Baptista nevű firenzei kereskedőre, aki a kincstárnak 1494/95-ben főleg selyemszöveteket adott el 1651 Ft értékben, 1502 és 1509 között - azaz nyolc éven át - viszont felvásárolta a budai német mészáros céh összes állatbőrét.106 Még Beatrix egyik olasz udvarhölgye, Leonita is kereskedett bőrökkel: Pólyán László pesti kereskedőtől hitelbe vásárolt 1223 db ökörbőrt, valószínűleg szintén kiviteli céllal.107 A jelenséget általában a hazai bőrök nagy bőségével magyarázták, hiszen a mészárosok csak azután adhattak el külföldinek bőrt, miután a helyi tímárok igazságos áron elegendőhöz jutottak.108 Az állatbőrök bősége azonban valójában csak a lehetőségét jelenthette az exportnak, a tényleges ok valószínűleg a mediterrán és a mérsékelt égöv alatt tenyésztett állatok bőre között olyan szembetűnő különbség lehetett, ami még egy udvarhölgynek is feltűnt.109 105 Hiszen a meleg éghajlat alatt tenyésztett állatok bőre laza szövésű és ezért gyenge minőségű, szivacsos. (HOLLUB 1948, 29, 248.) 106 KUBINYI 1994, 24. 107 KUBINYI 1973, 103. 108 KUBINYI 1973, 115. Nemcsak Budán, a német tímárok esetében volt ez a helyzet, de Sopronban is statútumban mondta ki a város a XV. században, hogy a mészárosok, tímárok, egyéb városi polgárok vagy a hét falu jobbágyai semmiféle állatbőrt nem vihetnek ki az országból vagy a városból, nem adhatják el idegennek, csak a helybeli kézműveseknek a város szükségletére, így tehát minden bőr a városban adassék el. („Item fleischagker, ledrer, item all annder statburger vnd der von Odenburg suben dorffem sollen nun fúrón weder vnnslud, hewt noch feel aus dem lannd vnd von der stat ausfuren oder jemand frombdem verkau fen, sunder den hieigen hanndwergsleuten zu notdurft der stat..”) (SZŰCS 1955, 84.) 109 Nem véletlen, hogy Velence a XIII—XIV. században nemcsak a meditteráneum környékéről (Egyiptom, Észak-Afrika) importált bőröket, hanem a távoli, de hegyes Örményországból is. (BRAVO é. n., 205.) A legjobb minőségű bőr közép-európai hegyvidéken élő állatokról származik. (HOLLUB 1948, 29.) 68
