Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

I. fejezet: A régészeti feltárás

Összegzés

A leírtakon kívül természetesen sok egyéb objektum is felszínre jött az ásatás során, ám nem véletlen, hogy pont a fentiek kerültek itt említésre. Az a felismerés, hogy ezek között az objektumok között, bármilyen meglepő is, de szoros lehet a kapcsolat annak ellenére, hogy a feltárás során nem került elő semmi olyan, ami alapján tartalmi összefüggést lehetett volna közöttük feltételezni, sőt nagy részük kisebb-nagyobb bizonytalansággal egymástól függetlenül, önmagában is értelmezhető volt, az annak köszönhető, hogy sikerült rájönni arra, hogy a meszes betöltésű kőgyűrűs gödröknek mi is volt valójában a funkciója. A tevékenységet, illetve a mesterséget, valamint annak folyamatát megismerve pedig rekonstruálhatóvá vált az, hogy az egyes munkafázisok milyen objektumanyaggal járnak, és így egy egységes rendszerbe lehetett beleilleszteni azokat az objektumokat is (mészégető, tó, és a gödrök egy része), melyek esetében pusztán a régészeti megfigyelések révén fel sem merülhetett semmilyen összefüggés vagy kapcsolat, ráadásul topográfiailag is igen messze estek egymástól.

A négy kőgyűrűs gödör (7-10. képek) (4—5. ábra) minden valószínűség szerint nem más, mint egy ún. „meszes”, amit tímárok használtak a bőrök mésszel történő szőrtelenítésekor.

A Bajon találthoz hasonló négy kőgyűrűből álló objektumot ábrázoltak meszesként a XVIII. században (47-48. képek), és szinte napjainkig ilyen objektumokban történt a mésztelenítés, mint azt egy 1942-es páncélcsehi

53

49 - 50. kép: Erdélyi meszes 1942-ből