Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
I. fejezet: A régészeti feltárás
erdő legmagasabb pontján egy kővel kirakott halastó helye s beomlott lyukak vannak, hihetőleg egy pincze maradványai; e helyütt valószínűleg kolostor volt egykor.”34 A tó építésének korát viszonylag pontosan meg lehetett határozni, részben az egykoron a gáton nőtt tölgyfa megmaradt nagyméretű tuskójának (mostani, hiányos állapotában átmérője 152 cm) (26. kép) dendrokronológiai vizsgálata, részben pedig okleveles adatok alapján. A fa tuskójának dendrokronológiai vizsgálata a tó újkori építését kizárta, mivel a vizsgálat eredménye szerint a tölgy az 1700-as évek elején indult növekedésnek,35 ami valamivel korábbi időpont, mint ahogy a környékbeli falvak újratelepítése az 1730-as években megtörtént. Akkor sem más a helyzet ha a vizsgálati érték felső határával számolunk, vagyis azzal, hogy a fa nagyjából a betelepítéssel egy időben kezdett nőni a gáton; az 1700-as évek elején a gát már biztosan állt, a tó pedig használaton kívül volt, hiszen az teljesen kizárható, hogy nemcsak ekkor, hanem általában is úgy építsenek meg egy vízzáró gátat, és használják az így kialakított tavat, hogy hagynak egy fát a gátra kinőni, és ha ennek ellenére mégis fa nőne ki rajta, azt ne vágnák ki, hiszen az a gyökérzetével gyengíti a gát stabilitását, továbbá nagyon valószínűtlen az is, hogy a török idők utáni ritkán lakott országban az új betelepülők a korabeli népesebb helyektől távol, nehezen megközelíthető hegyes, erdős területen létesítsenek egy új, viszonylag kis méretű tavat. Ráadásul nem sokkal, 130 évvel később (1860-ban) Pesti Frigyes más középkori objektumokkal együtt kezeli 26. kép: gáton nőtt nagyméretű fa tuskója (A kép jobb szélén Stihl-fűrész lapja) 34 GYULAI 1890, 17-18. A tó valójában nem az erdő legmagasabb pontján fekszik, Gyulai valószínűleg nem járt személyesen a helyszínen. A „ kővel kirakott halastó helye” fogalmazás alapján azt lehet valószínűsíteni, hogy ebben az időben már nem mindig volt benne víz. Napjainkban a kövekkel történt kirakásnak már semmi nyoma. A fenékrészen, illetve az oldalfalakon ugyan elszórtan előfordult 1-1 terméskő, ezek azonban a meredek hegyoldalról gurultak le, nem emberi tevékenység következtében kerültek helyükre. 35 A fa dendrokronológiai vizsgálatát Grynaeus András végezte 1995-ben. (4. sz. melléklet) 38
