Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
Mellékletek
6. melléklet Húsminőség A B C Összes dbelméleti db elméleti db elméleti szarvasmarha643 580,7 736 786,1 590 602,2 1969 sertés 149 145,9 250 197,6 96 151,4 495 juh/kecske 62 73,4 140 99,4 47 76,2 249 ló 13 22,7 19 30,7 45 23,5 77 szarvas 39 75,8 70 102,6 148 78,6 257 őz 9 12,4 17 16,8 16 12,8 42 vaddisznó 4 7,9 12 10,8 11 8,3 27 Összesen 919 1244 953 3116 4. táblázat: A fontosabb húsfajokból származó csontok töredékszámainak minőségi eloszlása Az állatfajok húsminőségi kategóriák szerinti eloszlásának homogenitását khi-négyzet próbával vizsgálva bebizonyosodott, hogy az egyes fajok között a húsminőségi kategóriák tekintetében statisztikailag szignifikáns különbség van (khi-négyzet=0.0000153; szabadságfok=20; valószínűségi szint: P<0.000). A megfigyelt és elméletileg várt töredékszámok közötti legnagyobb különbségek (kiemelés félkövér szedéssel) önmagukért beszélnek: a kis termetű sertés (és talán juh/ kecske) koponyatöredékei és bőrben maradó, terminális lábvégcsontjai (C kategória) a vártnál ritkábban kerültek elő. Ezek a csontok azonban az elméletileg vártnál kétszer gyakoribbak a ló és szarvas esetében, míg a szarvasmarha maradványai viszonylag kiegyensúlyozott képet mutatnak. Haszonvételi módok, életkor Noha az eddigi elemzés a húsminőség rekonstrukciójának jegyében folyt, a késői középkor viszonylag fejlett állattartási körülményei között szinte bizonyosra vehetjük, hogy az állatok nem kizárólag húsforrásként szolgáltak. Az ilyen vizsgálódásokat általában az egyes állatfajok maradványainak életkor szerinti összetételéből kiindulva végezzük. A csontanyag egy részén, a fogak kopásából, illetve a csontváz egyes részein megfigyelhető elcsontosodás mértékéből legalább az egyed relatív életkorára következtethetünk. Az években megfogalmazott abszolút életkor azért lehet megtévesztő, mert az állattenyésztés fejlődésével minden háziállatfaj esetében előtérbe került a korai érés, azaz a középkori háziállatok teljes kifejlettségüket bizonyíthatóan hosszabb idő alatt érték el, mint mai, modem fajtársaik. A 7. ábrán a lelőhely azon állatfajainak koreloszlását kíséreltük meg rekonstruálni, amelyek meghatározható korú maradványai elegendő számban fordultak elő az ilyen irányú vizsgálat céljára. Ez elkerülhetetlenül a juh- és kecskecsontok 322
