Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
Mellékletek
6. melléklet Az egyes fajok relatív gyakorisága Az 1. táblázat számadatai érzékletesebbé válnak, ha a húsfogyasztás szempontjából legfontosabb állatfajok egymáshoz viszonyított százalékos arányait vizsgáljuk (a százalékos értékek megítélése szempontjából alapvető gyakorisági adatokat maga a táblázat tartalmazza). A háziállatok közül a kutya egészen biztosan nem volt táplálékforrás, és nagy átlagsúlyukból ítélve a lócsontok is valószínűleg az elhullott állatok nyúzása után csak a bőrrel kerültek a lelőhelyre, hiszen a késői középkorra a keresztények általában tartózkodtak a lóhús fogyasztásától.5 A csekély számú mezei nyúl- és baromficsont részaránya a nagy testű házi emlősökhöz képest nehezen lenne megítélhető. A régészeti állattan hagyományos megközelítésében először a csonttöredékek számának alapján tájékozódunk az egyes állatok fontosságáról. Ezután érdemes megvizsgálnunk a töredékszámok által képviselt súlyarányokat is. A különböző állatok csontjai ugyanis természetes okok miatt, de a mészárosok fajonként illetve korszakonként is változó mesterfogásaitól függően is eltérő mértékben töredeznek. A húsfogyasztás szempontjából legfontosabb állatfajok csonttöredékeinek számából, illetve (az eltérő csonttöredezésből fakadó esetleges eltérések felmérésére) súlyából számított százalékos arányokat a 3. ábrán tekinthetjük át. A töredékszámok — puszta számarányuk alapján — a húsmennyiségek becslésekor a valóságos fontosságukhoz képest túlreprezentáltak lehetnek. A súlyértékek ezért a korabeli húsfogyasztást a töredékszámnál valamivel pontosabban jellemzik, hiszen széles értelemben véve a nagyobb csonttömeg több hús fogyasztásának mellékterméke. A gyakran véletlenszerű, mennyiségileg nehezen megfogalmazható töredezéssel ellentétben, a súlyviszonyokat akár biológiailag megszabott, állatfajra és testrészre számítható arányokkal is leírhatjuk. Az 3. ábrából egyértelműen kitűnik a háziállatokból származó csonttöredékek döntő jelentősége. A súlyértékek a töredékszámok alapján megállapított arányokat nagyjából igazolják. Ha ellenőrzésként megvizsgáljuk a fajokra jellemző töredékek és az általuk képviselt csontsúlyok statisztikai (4. ábra) összefüggését, a leletanyag nagy voltának köszönhetően szoros, statisztikailag szignifikáns korreláció (r=0,974) állapítható meg e két mennyiségi jellemző között. A 3. ábra százalékos értékei között feltűnő, hogy a nagy termetű szarvasmarha és szarvas húsfogyasztása még jobban kidomborodik. Az első faj az elfogyasztott hús mintegy háromnegyedét szolgáltatta, míg a második nyolcad részét. A fennmaradó állatok csontsúlyai közül a sertésé képvisel még valamelyest nagyobb részarányt, de már ez sem éri el a 10%-os küszöbértéket. A juhhús élelmezési szerepe úgy tűnik, elhanyagolható volt. Ugyanezen ábra tanúsága szerint azonban az állatmaradványok nagy számának köszönhetően a főbb húshasznú állatfajok töredékszámai és csontsúlyai hasonló tendenciát tükröznek, a kétféle módon számított 5 Bartosiewicz 1998, 157-178. 313
