Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
Mellékletek
6. melléklet Állatmaradványok Baj - Öreg-Kovács-hegy késő középkori udvarházának ásatásából Bartosiewicz László ELTE Régészettudományi Intézet Bevezetés A régészeti kutatás szerves részeként végzett természettudományos vizsgálatok növelik a régészeti leletek ismerettartalmát, megkönnyítik nemcsak az egykori környezet rekonstrukcióját, hanem a korabeli kultúrák életmódjának tisztázását is. A régészeti állattan létrejöttének fontos tudománytörténeti mozzanata a felismerés, hogy a régészeti lelőhelyek állatcsontleleteit nemcsak zoológiái szempontból, hanem régészeti-kultúrtörténeti leletként is elemezni kell. 1993-tól kezdődően Petényi Sándor, a tatai Kuny Domokos Múzeum régésze XV-XVI. századi nemesi udvarház és körtemplom maradványait tárta fel a Komárom-Esztergom megyében, a Tatától keletre fekvő Baj község (E szélesség: 47° 38’; K hosszúság: 18° 22’) közelében található Öreg-Kovács-hegyen. A régészeti lelőhely, a tengerszint fölött mintegy 200 m magasságban fekvő községtől keletre, az annak határához tartozó erdőben fekszik, a Gerecse-hegység 554 m magas csúcsának közelében. Az ásató régész mélyreható levéltári kutatásai kiderítették, hogy a birtok tulajdonosa a XV. század végén megváltozott, az ásatás régészeti anyagának tipológiai alapon végzett keltezése pedig megerősíti, hogy a lelőhelyen feltárt udvarházat ugyancsak ekkortájt építhették. Már a maga idejében is erdőben, más településektől távol, viszonylagos elszigeteltségben feküdt, területe jól körülhatárolható. Az ásatás területét jelenleg is erdő borítja, noha a közeli fennsíkon ma erdei legelő is található. Az ásatási szelvényeket az EK-DNy irányú erdőgazdasági földút két oldalán nyitották, a település kiterjedésének meghatározására pedig számos kutatóárkot is létesítettek. Az udvarház épületeinek környéke igen gazdag volt középkori állatleletekben, amelyek zöme látszólag a korabeli húsfogyasztás maradványa. A körtemplom és a hozzá tartozó temető ásatása viszont kevés állatcsontot hozott napvilágra, hiszen a középkorra már mélyen meggyökeredzett keresztény temetke305
