Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
I. fejezet: A régészeti feltárás
Mészégető kemence A későbbiek során, de még 1994-ben, az udvarház tágabb környezetének alaposabb bejárásakor, a kőgyűrűs objektumtól 46 méterre keletre, a hegyoldalnak már egy erősebben lejtő részén az avarból magasan kiemelkedő nagyobb meszes felületre akadtunk, melynek északi oldala mellett kelet—nyugati irányban elnyúló, hosszúkás, viszonylag keskeny horpadt felület volt felismerhető, amit egy észak-déli irányú kutatóárokkal átvágtunk. Az árok északi és déli végében átégett felületet találtunk, a két égett rész között apró mészdarabokkal és kisebb mészkövekkel kevert föld volt. A területre felülnézetben rábontottunk, melynek során egy téglalap alaprajzú objektum került elő (6. ábra), amely a nyugati rövid oldal felé fokozatosan szélesedővé, kissé legyező alakúvá vált. Tetejének szélét 30 cm széles, átégett vörös felület keretezte. Amikor az objektumot a középkorban kiásták, azt oly módon tették, hogy a négy oldal ne függőleges irányú legyen, valamennyi kissé kifelé dőlt (az északi oldal észak felé, a déli irányba, a két rövid, nyugati, illetve keleti oldal pedig nyugati és keleti irányba). A dőlésszög mind a négy oldalon azonos volt, mert az oldalfalak dőlt voltuk ellenére szabályos élekben kapcsolódtak egymáshoz, és meglehetősen vastagon (10, néhol 20 cm) ki is voltak tapasztva. Az oldalfalakkal övezett rész betöltése vörös agyagdarabokkal és apró mészdarabokkal kevert barna, porhanyós föld volt, amelyben voltak nagyobb mészkődarabok és került elő néhány késő középkori edénytöredék, köztük perem is. (12. kép) Ez alatt a réteg alatt nagyobb mészdarabokkal kevert, tiszta mészből álló rétegre találtunk, ami után már az objektum fenékrésze következett. A fenékre mész égett, de néhol látható volt rajta egy—egy ráégett kisebb—nagyobb mészkődarab is. A délkeleti és északnyugati sarok a leírtaktól eltért, mert itt mész helyett kemény, repedezett, barna színű, agyagos felület került elő. 12. kép: Késő középkori edénytöredékek a mészégető kemence betöltéséből 25
