Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
IV. fejezet: A nemesi udvarház környezete és gazdasági tevékenysége
IV. fejezet. A nemesi udvarház környezete és gazdasági tevékenysége A környezet Úthálózat Az a Kovácsi, Tolna és Agostyán falvakat, illetve azok részeit magába foglaló birtokrész, amit Alsólendvai Bánffy Miklós 1489-ben egy per eredményeként megkapott, Tatától keletre, annak közvetlen szomszédságában volt található.782 A birtok az ország szívének tekintett központi rész (Buda — Esztergom - Fehérvár háromszög) közvetlen közelében feküdt, az Esztergomot Fehérvárral összekötő képzeletbeli vonal nyugati szélénél.783 Azonban nemcsak az ország egészéhez képest volt központi helyen ez a terület, hanem a megyén belül is, hiszen a három mezőváros (Tata, Komárom és Neszmély) jelentette Komárom megye központi részét, és nemcsak földrajzi értelemben számított annak ez a terület, hanem gazdasági és politikai értelemben is. A rotunda mellett új birtokközpontként felépített udvarházból — annak ellenére, hogy a Gerecse hegyvonulatai által volt közrefogva —, viszonylag könnyen megközelíthető volt minden lényeges település. A hegység északi széle és a Duna közötti részen, illetve a Duna partján futott az egykori limes út. Fontosságát az Árpád-kor korai szakaszában is megőrizte, elsősorban azért, mert érintette az ország fővárosát és érseki központját, Esztergomot. Bár ennek az útnak a szerepe a tatárjárás után csökkent, mivel Esztergom jelentősége visszaesett (Budáé pedig megnőtt, aminek következtében a Buda—Győr—Bécs út Győr—Buda szakaszának iránya megváltozott és Esztergom helyett a Bicske-Bánhida-Kocs-Bana-Győr vámokon ment át),784 a régi Duna-menti út nem vált jelentéktelenné.785 Viszonylag jó állapotban tarthatták végig a középkor folyamán, mert amikor Kottannerné ellopta a koronát 1440 februárjában, akkor a Visegrádtól Komáromig tartó 12 mérföld hosszú 782 Agostyán napjainkban Tata városához tartozik. 783 Ráadásul a Dunántúl amúgy is területét meghaladó jelentőséggel bírt az ország egészéhez képest, hiszen az István által alapított 10 egyházmegye közül négy ide esett (Esztergom, Győr, Veszprém, Pécs), a korai városok csaknem fele szintén dunántúli volt, és ezen a területen épültek fel a legnagyobb monostorok is. Az országrész az egész középkoron át megtartotta jelentőségét. (FÜGEDI 1981, 523.) 784 GLASER 1929-30, 149. 785 Ennek a nagy útnak a komáromi révtől kelet felé eső szakasza Szőnynél elágazott, és Billegen át vitt Tatára, valamint ezen keresztül lehetett távolabbra is eljutni Esztergom felé, továbbá a füzítői, illetve később a neszmélyi révhez is. (GYÖRFFY 1987, 400.) 209
