Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

III. fejezet: A középkori magyar bőripar

mielőbb táborába érkezhessenek.778 Estei Hypolit 1487—1489 közötti számadásaiban is számos adat van a személyzetnek járó subákról, így kaptak az őrök, trombitások, a szakács, a kukta, az edénymosogatók, szabók, lakatosok, a kovács, a pallér, a pék, a kertész, a kulcsár és az ökörpásztor. Feltehetőleg báránybőrből készültek, néhány esetben ki is írták, hogy „una subba de agnellj" Ugyanakkor a sáfár pl. rókabőrből varrt subát kapott.779

Fiasonló figyelhető meg Bakócz Tamás egri számadásaiban 1493-1496 között. A személyzet közül egyebek között a gyalogosok, a szakács, a kocsis, a kovács kapott subát. Az áruk 2-9 forint között mozgott, de a kocsisé csak 58 dénárt ért.780

A szűcsökre azért volt fontos kitérni ebben a munkában annak ellenére, hogy a középkor második felétől tevékenységük már egyre távolabb került a szorosabban vett bőripartól, mert bőrt, illetve a szőrmét dolgoztak fel (csáváltak), így mivel munkájuk érintőlegesen a bőriparhoz tarozik, nem lehetett a mondott ipart anélkül áttekinteni, hogy ne essen róluk is szó. A szűcsipar feldolgozása; a szűcsmunka folyamata, termékeiknek köre és azok exportja vagy akár az egységes piac kialakítására tett lépéseik azonban külön, önálló munkát igényelnének.

778 A király nyilván a hadjárat elhúzódására számított, ezért igyekezett katonáinak őszi-téli ruházatot beszerezni. Miután nem ez az egyetlen ilyen esetre vonatkozó forrás, feltehetőleg általánosabb gyakorlattal lehet számolni. (Vö. 297. jegyzet!)

779 BALOGH 1966, 1/433. 1489. február 10-én pedig Budán vettek 9 báránybőr subát 14 forint 50 dénárért. (BALOGH 1966,1/494.)

780 BALOGH 1966,1/494.

202