Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
A XVI. utolsó harmadában a Magyarországot részben megszálló török hatalom és az állandósuló háborúk a nyersbőr, valamint az élőállat exportját ugyan nem befolyásolták,658 de a feldolgozott bőráruk kivitelét már valószínűleg igen. Főleg Magyarországtól viszonylag távol eső országok, mint pl. Franciaország, érezhették ennek hatását. A magyar bőráru francia piacról való eltűnése vagy mennyiségének radikális csökkenése húzódhatott meg amögött, hogy IV. Henrik (1589-1610) kénytelen volt tímárt küldeni Magyarországra a technika elsajátítása végett, ahogy erről a korábbiakban már szó is volt, hiszen hiába keltették a francia tímárok annak látszatát, hogy magyar bőrárut árulnak, ha annak minősége nem volt olyan, mint az igazi magyar árué, hiszen a mindennapi életben szükség lehetett az olyan tulajdonságokkal bíró bőrkészítményekre, melyek csak a magyar áruk sajátjai, jellemzői voltak. A fentiek alapján megalapozottan lehet arra gondolni, hogy a magyar bőráruk hiánya problémát jelentett a francia piac számára. A kikészítési technika átvétele és a franciaországi gyártás viszont annyira sikeres volt, hogy a La Lande által írtak szerint Párizsban a külföldiek is keresték a magyar módra kikészített bőrt, amit részben Svájcba, Flandriába és egyéb országokba vittek ki, pedig minőségük nem volt olyan jó, mint a Magyarországon készülteké. A francia gyártmányú „magyar bőrök” gyakran szinte gipszhez voltak hasonlatosak, mivel a bőröket annyira túlfaggyúzták, hogy a zsiradék nem tudott felszívódni.659 658 A már korábban tárgyalt XVI. századi nagyarányú állat- és bőrexport miatt az egyik legjelentősebb bőripari központnak számító Erdélyben az országgyűlésen meghozott limitációk (árszabályzatok) folyamatos drágulást mutatnak, az exportra azonban csak a század végén vezetnek be tilalmat. A kolozsvári országgyűlés által 1556. nov 25-én kiadott limitációban, amelyben iparcikkenként meghatározták a szűcsök, tímárok, vargák, szíjgyártók, nyergesek áruinak törvényes árát, a rókabőr ára 1 forint, egy rókahátas suba 7 forint, báránybőrsuba 60 den., farkasbőr 1 forint, volt. Az ökörbőr 80 den. „deli saru” 14 den, „veres hám” 25 den. A ‘dolinán 40 den., fejér szűr 46 den., fekete szűr 46 den. volt. (SZÁDECZKY 1913, 11/51.) A négy évvel később, 1560-ban Enyeden tartott országgyűlés részben új árszabályzatot alkotott, amelyben az 1556. évi állapothoz képest 10—20%-os áremelkedés mutatkozik. (SZÁDECZKY 1913, 11/52.) Az 1571-ben Vásárhelyen tartott országgyűlésen hozott újabb limitatió árai az 1560-as viszonyokhoz képest általában nem változtak, ahol viszont igen, ott újabb 10%-os emelkedés figyelhető meg. (SZÁDECZKY 1913,11/54.) így az 1577-es tordai, majd az 1578-as kolozsvári országgyűlések a drágaság ellen kiviteli tilalommal próbáltak védekezni. Juhot, Czápot és kecskét fejedelem híre nélkül ki ne merjenek vinnni az országból semmi rendbeli emberek... feje, jószága vesztése alatt... Bőrt is azonképen hogy az moves nép nepanaszkodhassík az bőröknek drágasága felől. Kinek az ö mívöknek is az árát szállítsák.” Kimondják, hogy az ökörbőrnek feljebb ne menjen az ára 65 dénárnál, tehénbőrnek pedig 40 dénárnál. Tímároknak, vargáknak, szíjgyártóknak való juh- és kecskebőr „ötivel-hatával” volt egy forint. Előírták azt is, hogy „semmi rendbeli ember bőrrel ne kereskedhessék, hanem csak az fejedelem és az ö nagysága embere az míves népnek azon áron adja az bőrt mint maga veszi; de mindeneknek előtte az míves nép vehessen minden rendbeli bőrt az mészárosoktól>>. (SZÁDECZKY 1913, 11/57.) 1594-ben ismét engedték a borkivitelt, (SZÁDECZKY 1913, 11/61.) 1599-ben azonban újra tilalmat vezettek be rá. A márciusi országgyűlés megállapította, hogy „noha sok dologban a materia bővebb és olcsóbb, mindazáltal az míves emberek annál inkább reánk drágították mívökef, melynek megoldásaként előírták, „hogy az limitatio minden helyeken observáltassék... Hogy penig az míves embereknek is ebből fogyatkozások ne légyen, tetszett, hogy az bőrt az országból kivinni szabad ne légyen, Felséged híre nélkül” (SZÁDECZKY 1913,11/63.) 659 LALANDE 1767, 88. 183
