Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
I. fejezet: A régészeti feltárás
északi gödörben (2) talált töredékhez hasonlóan) olyan erős megtartású vastag fal volt, hogy a közepébe nőtt nagyméretű fa gyökerei csak megkerülni tudták azt, szétfeszíteni nem. A kőgyűrű vastagsága a déli részen néhol elérte az 53 cm-t, szélessége pedig 50-70 cm között mozgott. Belső átmérője a gyűrű tetejénél 120x140 cm volt. A 4. gödörtől nyugatra fekvő, 1993-ban megtalált másik északi gödörhöz (2) hasonlóan a 4.-hez is csatlakozott északról egy újabb gödör,(7. szelvény) mely 560 cm hosszú és 272 cm széles, hosszúkás, ovális alakú volt (legnagyobb mélysége 50 cm). (6. kép) A keleti oldala nem egyenes vonalú volt, hanem két keskeny lépcső tagolta. Annak idején úgy faragták ki a sárga agyagból, hogy a gödör felső széle a kőgyűrűnél 80 cm-re összeszűküljön, és lejtősen vezessen közvetlenül a gyűrű északnyugati részének kövei alá. így, bár ezt a gödröt nagy felületűnek lehet tekinteni, (nagyobb, mint az 1993-ban feltárt északnyugatihoz kapcsolódó gödör (210x200 cm, mélység 40 cm), mégis csak egy keskeny rész révén kapcsolódott a kőgyűrűs gödörrészhez. Ennek a kőgyűrűnek (4) a déli fele volt a vastagabb, az északi és nyugati részen, azaz ott, ahová a nagy felületű gödör kapcsolódott, a vastagság felére, harmadára csökkent, és 20-30 cm között váltakozott. A tőle délre fekvő másik keleti gyűrűhöz (3) hasonlóan ehhez sem kapcsolódott semmilyen irányból fal. Mindkét keleti gyűrű (3, 4) nagyjából egy szinten van, ami megegyezik a 5. kép: Északkeleti kőgyűrű (4) a közepébe nőtt fa törzsével és gyökereivel 17 6. kép: Az északkeleti kőgyűrűhöz (4) kapcsolódó nagyméretű gödör
