Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
találnánk is ott átutazni, és csakis a lovászmesternek, s nem pedig másnak; úgymint: minden szűcs egy ködmönt, minden nyereggyártó egy zablát és így tovább.”592 A nyergeknek gyakran voltak a tartozékai tarsolyok (ezeket ellátták függesztő- és zárószíjjal is), valamint nyeregtáskák (párosával árulták őket), amit a középkor második felében már olyan mesterek is készítettek, akik kifejezetten ilyen termékek előállítására szakosodtak.593 A honfoglalók felszereléseként megismert tarsolyra mindössze egy középkori forrásban sikerült adatot találni, az is meglehetősen bizonytalan. Szent Gellért püspök nagy legendájában említik, hogy az Ajtonyt legyőző Csanád visszatérve a király udvarába már látta, hogy Ajtony feje a városkapu tornya felett függ. Tapasztalva, hogy a király „társát, Gyulát mindenkinél jobban kitüntette, Csanád mosolyogva így szólt: „Ha a fejet elhozta (mármint Gyula) a királynak ide, miért nem hozta el a nyelvét is vele, aki a király ellenségét megölte?” Gyula ugyanis hazudott, mikor a fejet bemutatta: azt állította, hogy ő ölte meg a király ellenségét. S mikor a fejet, hogy a király megnézze, levették, és száját felnyitva a nyelvét nem találták, Gyulát hazugságáért a király udvarából kidobták. Csanádot pedig, aki a nyelvet a tarsolyából(i) előmutatta, a király felmagasztalta.” 594 A tarsoly azon kevés tárgyak közé tartozik, amely a régészeti leletanyagban is ismert. Egy kun falu, Szentkirály XVI. századi kútjának betöltéséből került elő. Felső szélét 1 cm széles bőrszalag erősítette.595 A Budai Jogkönyvben a 130. cikkely foglalkozik a táska- és erszénygyártókkal, valamint az övkészítőkkel, amelyben kimondják, hogy az áruikat úgy készítsék el, ahogy illik, a vendégeknek pedig tilos volt ilyen cikkeket árusítani a két heti piaci nap, (a szerdai és pénteki) kivételével.596 Pozsonyban a tarsolyosok nem voltak külön céhbe szer592 SZEMELVÉNYEK II/ 28; CJH 1899, 219. „Dona, a liberis civitatibus regi, et suis officialibus debita, qualia sint.§3. Magistro vero agazonum, civitates, per quas nostram, vel reginalem majestatem transire contigerit; illius scilicet civitatis artifices, cujuslibet generis; utputa, omnes pellifices unum pelliceum, et omnes fraenatores unum fraenum, et sic de singulis, una vice duntaxat in anno, quandocunque nos inde transire contigerit, et non alteri dare, et administrare teneantur. ”(CJH 1899, 218.) 593 A középkorban szövetből vagy selyemből is készülhettek tarsolyok attól függően, hogy kinek és milyen célra szánták. 594 LEGENDÁK 1987, 82. A nagy legenda íródott előbb, (XI—XII. sz.) de a XIV. sz.-ban feltehetőleg hozzátoldottak és néhol újrafogalmazták. (LEGENDÁK 1987, 208.) „Si caput regi attulit, cur etiam ligwam (sic) non apportavit, qui regis inimicum interfecit?” Mintitus est enim Gyula, presentato capite asserens se regis adversarium occidisse. Cumque ad visum regis caput fuisset submissum et ore aperto ligwa (sic) non fuisset reperta, Gyula propter mendacium de curia domini regis eiectus est. Chanadinus vero ligwam (sic) de bursa exponens, a rege sublimatur. ” (SZENTPÉTERY 1937—1938, 11/492.) Az adat bizonytalanságának oka, hogy a latin szövegben szereplő ‘bursa' jelenthet erszényt is, (BARTAL 1901, 86.) melyek anyaga lehetett selyem vagy bársony, az egyszerűbbek azonban bőrből készültek. Ilyen volt a soproni Hengst szíjgyártónak és András irhatímárnak. (SZENDE 2004, 141.) 595 PÁLÓCZI 1996, 22. Lelt. sz. 2001. 1. 31., K, 2001. 1. 32. K. Mérete H: 173 mm, Sz.: 156 mm. Több darabban került elő, 1985-ben restaurálták. (Katalógus szám: 65) 596 „ Von der Hantschuesterr, Taschnerr; Peütlerr, gürtlerr vnd Hosenn nesterr rechtenn. Dy Hantschuester, taschner, peütler, Gürtler sülien ir Hantwerich arbaitten, als das pillich ist. Darvmb sol sy nyemantz iiberfüeren 170
