Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
I. fejezet: A régészeti feltárás
I. fejezet. A régészeti feltárás Kőgyűrűs gödrök Az ásatás első évében, 1993-ban, az udvarház főépületének északkeleti sarkától 12,7 m-re északra egy 30 cm vastag, 190 cm hosszú és 60-70 cm széles, észak-déli irányú falszakaszt találtunk, melyet az egykori járószintre raktak rá, a fal teteje részben az avar fölé nyúlt. (2. szelvény) A kövek oldalához simuló, azokra részben rákenődő habarcs alapján, jogosan lehetett arra gondolni, hogy az építéshez zsaluzást használtak. A fal északi vége felé a falvastagság csökkent, bontás nyomait mutatta. A végétől 32 cmre északnyugatra egy 39x39 centiméteres, 49 cm mély oszloplyuk került elő. Déli végén a fal derékszögben megtört, és keleti irányba folytatódott 70 cm szélesen 220 cm hoszszan. A végén kőgyűrüvel övezett gödör került elő. (1) A gödröt körülölelő, két kősor vastagságú gyűrű az északi oldalon 30 cm, a délin 40 cm vastag volt, északi részen a szélessége 35 cm, a délin valamivel keskenyebb, 25 cm. A gyűrű a 220 cm hosszú kelet-nyugat irányú fallal kötésben volt, belső mérete 115x90 cm, a gödör mélysége 110 cm volt a kövek tetejétől, az aljától pedig 85 cm. Ezen a részen későbbi bontás nyomait nem lehetett felfedezni. (1. kép) Az előkerült objektum jó megtartású habarcsfalként írható le annak ellenére, hogy a fal vastagsága viszonylag csekély, 20-30 cm, a saroknál valamivel vastagabb, 44 cm, a kőgyűrűs rész kapcsolódásánál pedig keskenyebb, 20 cm. Felülete a saroktól a kőgyűrűs gödör felé erősen lejtett (a saroktól a gyűrű nyugati széléig 20 cm-t). A lejtés vonalában nem volt törés, a felület ezen a részen bontás nyomait nem mutatta, így joggal lehetett feltételezni, hogy eredetileg is így, lejtő felülettel épült, és nem valamiféle utólagos rongálás tette ilyenné. A kevert, de kemény földbe ásott gödör betöltése apró mészszemcsékkel erősen kevert föld volt (amelyben lehetett találni nagyobb termésköveket is), a gödör oldalán sem tapasztás, sem pedig kiégetés nyoma nem volt felismerhető. 1. kép: A délnyugti kőgyűrűs gödör (1) a hozzá kapcsolódó falszakasszal. 13
