Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

III. fejezet: A középkori magyar bőripar

stb.)332 és veretes (pl. Budapest—Farkasrét)333 mellett a Sárbogárd—Tringer tanyai 33. sírból előkerült darab alapján bőrintarziás díszítésűvel is számolni lehet.334

Munkánk szempontjából ez utóbbi különösen fontos. Mivel a megmaradt fedőlemez megőrizte az eredeti mintázat részleteit, megfigyelhető, hogy a díszítést bemetszették a bőrbe, az így kialakított mélyebb felületet pedig feltehetőleg sárga (?) fonallal kivárnák.335 A lelet egyértelmű bizonyíték arra, hogy a bőrtárgyakat nem csak fémveretekkel díszítették, illetve azért, mert pl. egy övnek vagy tarsolynak nem volt fémverete, az még lehetett díszített; és attól, hogy valamilyen bőrtárgynak voltak fémveretei, még lehetett intarziás díszű is egyben.

A metszéses, illetve intarziás díszítés előkerülése az intarziás bőrtárgyak horizontját jelezheti, ami egyúttal a bőrrel foglalkozók munkájának egy újabb, precízebb, finomabb eljárást alkalmazó díszítő oldalára is fényt derít. Ezáltal tevékenységük rokonítható az ötvösökével, hiszen függetlenül attól, hogy a díszítő minta elkészítésének technikája különbözött egymástól, a felhasznált motívumkincs valószínűleg mindkét iparág esetében azonos volt. Továbbá utal arra, hogy az anyagi kultúra tárgyaival kapcsolatos esztétikai igény nemcsak a fémvereteket megfizetni tudó gazdagabbakra volt jellemző, hanem a magyarság széles (szegényebb) rétegeire is.

Az Árpád-kor második felében élt Anonymus 'Gesta Hungarorum -a ugyan nem egykorú forrás, ráadásul könyvében saját korát vetítette vissza a honfoglalás korába, mégis érdemes idézni a témába vágó részeket munkájából, mert a szerzőnek az íráskor figyelembe kellett vennie a honfoglalók viseletéről akkor még feltehetőleg élő hagyományt, ha azt akarta, hogy hitelesnek tűnjenek az aktuális politikai szempontok által motivált történetei. Ezért nem is annyira meglepő, hogy az általa leírtak a bőrök, prémek vonatkozásában teljesen összhangban vannak az egykorú arab, bizánci források adataival.

„Scítia. Mögötte pedig ott van a Don nevű folyam nagy mocsaraival, ahol szerfölött bőven találni nyestet, úgyhogy nemcsak a nemesek és alrendűek ruházkodhatnak vele, hanem a gulyások, kanászok és juhászok szintén díszes ruházatot hordanak azon a földön.”336 Később így folytatja: „Ugyanis nem voltak mesterséggel épült házaik, csupán nemezből készült sátraik. Húst, halat, tejet, mézet ettek, és bőven volt fűszeres boruk.

332 KOVÁCS 1986, 220.

333 DIENES 1973, 177-214.

334 ÉRY 1967-68, 107., 131.

335 ÉRY 1967-68, 107.

336 PAIS 1984, 10. „De Scithia. A tergo autem habet flumen, quod dicitur Thanais, cum paludibus magnis, ubi ultra modum habundanter inveniuntur zobolini ita, quod non solum nobiles et ignobiles vestiuntur inde, verum etiam bubulci et subbulci ac opiliones sua decorant vestimeta (recte: vestimenta) in terra illa. ” (SRH 1/34. Cap 1.)

121