László János - Schmidtmayer Richárd: Mátyás országa: Kiállítási katalógus (Tata, 2008)

Egyház

ll.A soproni ferences búcsú engedélye PBFL E 10 Capsarium 1333; DF 28 38 56 Pannonhalma (Győr-Moson-Sopron m.) 1488. június 14. H: 49 cm; SZ: 89 cm. Rodericus bíboros, portói püspök tizenöt bíborostársával - elismeréssel emlékezvén meg Spiegel Tamás soproni polgárnak a soproni ferences templom iránti hódolatáról - mindazoknak, akik a templom felújításához hozzájárulnak, és a templomot Űrnapkor, valamint Szent Ferenc, Mindenszentek és Karácsony ünnepét követő' csütörtökön, továbbá a templomszentelés napján az első és a második vesperás között meglátogatják, és ott bűneik megbánása után meggyónnak, örök időre 100 nap búcsút engedélyez. Az oklevél bal oldalát és felső szélét reneszánsz virágmustrával dúsan díszítették. A széles sávba illeszkedik mindkét címer és a Szent Ferencet bemutató medalion is. A jobboldalt VIII. Ince pápa címerével, középen Szent Ferenc portréjával, baloldalt bíborosi címerrel díszített oklevél a késő középkor vallási életének dokumentuma, alján 13 vörös, mandorla alakú pecsét maradványával. Möns Sacer III, 251-252. 12. Szt. Benedek ornátus PBFGYC.19. Pannonhalma (Győr-MosonSopron m.) 16-18. század H: 69 cm; SZ: 108 cm. A kazula hímzett keresztje 16. századi német munka (1501?). Eredeti alapszövetét 18. századi selyemdamasztra cserélték. Szegélye 1,5 cm széles, fémszálas szövött paszomány. Bélése rózsaszín, enyvvel merevített pamutvászon. Eleje hegedűforma, hátán az alapszövetre applikált, hímzett kereszt reneszánsz levélornamentikával. Középütt kerek medaillonban Szent Benedek hímzett képe látható. Az alapszövet a kereszt alatt törtfehér selyemdamaszt, apró geometrikus mintával, amelyhez a külső oldalakon natúrszínű selyemdamaszt társul. Az utóbbi szimmetrikusan elhelyezett, hullámvonalú, leveles indák közül kihajló, naturalisztikus szegfűkkel mintázott. A kereszt díszítése szokatlanul magas, fémszálas domborhímzés. A hímzés alapja lenvászon, amelyre selyem bélfonalú, aranyozott ezüst fémszálakat natúrszínű selyemfonállal tűzték le, meghatározott minta szerint. A fémszálakat vagy közvetlenül a lenvászonra fektették, és páronként leöltötték, vagy sodrott zsinórt fektettek a vászon fölé, és a felette levő fémszálakat négyes csoportokban rögzítették. A hímzés hátoldala enyvezett. Kontúrvonala kétágú, S-sodratú aranyzsinór. A Szent Benedeket ábrázoló hímzéstöredék sem az alapszövethez, sem a medaillon keretéhez nincsen rögzítve, a keretnél kisebb, így elképzelhető, hogy a hímzés a 19. században készült. Möns Sacer III, 181-183.