László János - Schmidtmayer Richárd: Mátyás országa: Kiállítási katalógus (Tata, 2008)

Mezőgazdaság

A városok határában is mindenhol szőlőhegyeket lehetett találni. A középkori városi polgárságnak és a városi közösségnek saját tulajdonú szőlői voltak, a kézműiparos polgárság jövedelmét a szőlőés bortermelés egészítette ki. Az őshonos fajták mellett (leányka, királyleányka, juhfark, csóka szőlő stb.) a már az ókorban is ismert fajtákat (rajnai rizling, sárga muskotály, kecskecsöcsű stb.) és a nyugat-európai kapcsolatok révén meghonosodott (góhér, bajor stb.) fajtákat is termesztették. Általában fehérbort állítottak elő, vörösbort a fehér színezésével (kökény, bodza, meggy) készítettek. A jó minőségű borok kivitele Lengyelországba irányult. Bor olyan bőségben van, hogy Magyarországnak majdnem valamennyi tája (kivéve a Tiszán innen és túl, a Várad felé eső síkságot, valamint Bács vidékét és még néhány más helyet) nemes, édes, savanyú, e két utóbbi közé eső, könnyű és közepes erejű borokat terem, de sokkal több fehéret, mint vöröset. A sört, a bor bősége miatt csak az ország igen kis részén ismerik. [...] Többször megtörténik, hogy az enyhe hőmérséklet és a kedvező évi időjárás a bor akkora mennyiségét árasztja, hogy alig akad a bor eltevéséhez elég hordó, amit én magam saját szememmel láttam Baranya vármegyében, míg Pécsett voltam. Ellenben arra kényszerülnek, hogy a másféle házi használatra készült edényeket bortárolás céljára fordítsák, és az üres hordókért borral töltött edényt adjanak ellenszolgáltatásul. A borok közül jobb és nemesebb elsősorban az, amelyik a Szerémségben, másodsorban, amelyik Somogy, Baranya, Pozsony, Sopron, Eger, Borsod, Újvár, Veszprém és Zala vármegyékben, végül amelyik Erdélyben és Szlavóniában terem. A vadon termő vesszők nagyobb fürtöket és nagyobb szemeket is hoznak a legtöbb vidéken, főként a Szerémségben, mint sok más helyt a háziasítottak és megműveltek, és a bor, amit ezekből kisajtolnak, éppen olyan jó ízű, mint az, amilyet csak egyes belgáknál láttam és ízleltem, amelyet ők szülőföldjükön termelnek, és amelyet a lakosoknak, ha van nekik, pénzért árusítanak. Oláh Miklós: Hungaria 20 KATALÓGUS 1. Aszimmetrikus ekevas KDMM Itsz. n. Héreg, ismeretlen lelőhely (Komárom-Esztergom m.) 15-16. század H: 28,3 cm; SZ : 19,4 cm; ' ' penge ' ' SZ, 16,5 cm. kopu ' Lapát alakú aszimmetrikus ekevas. Hosszú, nyitott köpűs; válla kissé csapott, éle kopott. 2. Ösztöke 3. Sarlók (KoA) KDMM 96.124.1. Baj, Oreg-Kovács-hegy (Komárom-Esztergom m.) 15-16. század M: 39,3 cm; SZ: 19 cm. A sarló nyaka ívesen csatlakozik a nyéltüskéhez. A penge alsó szakasza egyenes, a nyéllel párhuzamosan fut, majd a vége felé erőteljesen ívelődik. A pengéjén fogazás nyomai látszódnak, ennek tövén pedig talpas kereszt alakú mesterjegy figyelhető meg. - KDMM 96.126.1. Baj, Oreg-Kovács-hegy márom-Esztergom m.) 15-16. század H: 26,8 cm; SZ,: 11,7 ' 'fej 1 A... .: 4 cm. kopu Hosszú, zárt köpűs ösztöke, nyaka keskeny, pengéjének éle íves.