László János - Schmidtmayer Richárd: Mátyás országa: Kiállítási katalógus (Tata, 2008)

Falvak

A lakóhelyiségeket az előkelő helyeken kályhával fűtötték. Az ablakok „beüvegezésére" a jobb módúak már a 15. század elejétől gondot fordítottak, ekkoriban üveg helyett lantornát, azaz szárított marhabendőhártyát alkalmaztak. A hideg ellen védtek az ablakok fatáblái. Az udvar Az udvaron voltak az egyszerűbb melléképületek: karó- vagy oszlopvázas ólak, istállók, fonott sövény- vagy nádfalú kunyhók, terménytároló vermek, földbe mélyített ólak. A régészeti feltárások során nagyobb méretű, szilárd falazatú gazdasági épületet ritkán találtak. A gabonát vermekben tárolták. Szőlőtermő vidékeken a házak végébe kőből, fából pincéket is építettek, míg az állattartó alföldi tájakon a gazdasági udvarokhoz nyitott karámok tartoztak. Az utcával párhuzamos lakóházak mögött gazdasági udvar helyezkedett el. A nemesi udvarház A középbirtokos nemes igazi lakhelye a palánkkal körülvett udvarház, a curia volt, amely több helyiségből állt. Az épület hol fából, hol pedig téglából vagy kőből épült. Egy ilyen egyszerűbb curiát osztott meg 1486-ban a Dobó család az Ung megyei Ruszkán: az épület felsorolt helyiségei között tornác, lakószoba, ágyasház és pince volt. Másutt a lakószoba nem is kőből, hanem fából épült. A kisebb curia mellől sem hiányozhatott a kerítés. Az udvarház nemcsak mezőgazdasági központ volt, gyakran végeztek itt kézműves munkákat is. A templom A falusi templomok mindig kiemelkedő helyen, általában a település központi részén helyezkedtek el. Szabálytalan kör, ovális alakú kerítésükön belül volt a cinterem - a temető -, amelyben a település több generációja lelte meg végső nyughelyét. A templomok épülete egyhajós és viszonylag kisméretű volt. A román kori épületeket később gótikus stílusban bővíthették, s így sokszögű szentélyzáródást, illetve támpilléreket kaptak.