Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Szőke Béla Miklós: A Dunántúl lakossága és a honfoglaló magyarok

Az Őrien egyes vidékein, a Morva-medencében, Alsó-Ausztria és Pannónia területén egy addig ismeretlen új ruhadísz bukkant fel - a többnyire baloldalon - záródó felsó'mhát (inget?) összefogó, tömör üveg-, ólom- vagy bronz lemezgomb. Ez a kezdetben főként gyermekek ruháját záró gomb egyes térségekben, mint a Kelet-Alpok vidékén és a Felsó-Duna völgyben, továbbá a dalmát tengerparton még később, a 9. század közepétől, második felétől sem terjedt el, amikor pedig, főként a morva-szláv nők és asszonyok körében, nagy népszerűségre jutott. A gombok feltűnése, eredete máig sem megnyugtatóan tisztázott. Néhány avar kor végi női sírban már jelentek meg lemezgombok, s ekkortájt tűntek fel az Al-Dunánál és a Kazár Birodalomban (szaltovói kultúra) is. Lehet tehát, hogy ezek ösztönző hatása is közrejátszott a viselet kialakulásában és elterjedésében. A használati tárgyak közül gyakran sírba kerülnek a díszítetlen, vagy esztergált díszű (madár)csont tűtartók, melyek az avar kori női sírok szokásos kísérő leletei. A 9. század első felében, a leletegyüttesek alapján a 9. század közepéig, legkésőbb a második harmad végéig a Karoling-birodalom keleti peremterületein (Steiermark, a Morva-medence és Pannónia területén) feltűnnek a bronz vagy vaslemezből készült tűtartók is, melyek Nyugat-Európa Karoling-kori női sírjainak gyakori mellékletei. Ezeket a tűtartókat ugyanazon helyen, a könyök közelében, a mell-has régióban találjuk, mint a madárcsontból készülteket, használatuk nagyjából velük együtt szűnt meg. Ez a tárgytípus - anyagától és eredetétől függetlenül - több más ékszerhez, fegyverhez és használati tárgyhoz hasonlóan tehát szintén a 9- század közepe tájára beért változások áldozatául esett, és tűnt el az alsóbb néprétegek viseletéből. A Karoling-kori fázisban, azaz a 9- század közepe tájától kezdődő időszak régészeti emlékanyagában egyre határozottabban jelentkeztek a regionális és a társadalmi különbségek, döntő jelentőségű lett, hogy egy-egy terület milyen mélységig került függésbe a Karoling Birodalomtól. Általánosan jellemző volt azonban, hogy a viseleti váltás, kulturális átalakulás folyamatosan, szinte észrevétlenül kis lépésekben zajlott le úgy, hogy a 9. század közepére az Ennstől a Közép-Duna vidékig, a Moiva fejedelemségtől a Dráva-Száva közéig és a dalmát tengerpartig „párhuzamosan a terület népességének kora feudális jobbágyi sorba süllyedésével és egységes paraszti réteggé kovácsolódásával" - egy nagyjából egységes köznépi műveltség alakult ki, mely részleteiben már nem, legfeljebb a viselet sajátosságaiban hordozott még valamit a megelőző avar időszak kultúrájából. A folyamatos átmenet miatt azonban néha nehéz határozott választóvonalat húzni az avar kor végi fázis és a már tisztán Karoling-kori temetkezések között, akár bizonyos temetkezési, akár viseleti szokásokról, egyes tárgyak, ékszerek használati idejének meghatározásáról van szó. A Dunától északra, a Moiva-medencét és a Kisalföld Dunától északra fekvő területét, egészen a Garamig a Karoling Birodalommal vazallusi viszonyban álló, de 88