Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

M. G. Ivanova–K. I. Kulikov: Az ősi udmurt mitológia és a Rigvéda

folytatják az Indráról - vagy annak megfelelő istenről - szóló mitologikus elbeszé­lést. Lehetséges, hogy az ilyen lemezes fésűk nagy számban készültek, és a mito­lógiai szüzsé ábrázolások sajátos galériáját alkották. Nem kétséges, hogy a széles, szabad felületű lemezzel rendelkező fésűket azért készítették ilyen formájúra, hogy ábrázolások sorát helyezzék el rajtuk. Más funkcionális szerepe nem lehetett ezek­nek a lemezeknek. Mi több, a lemezek még kényelmetlenséget is jelentettek, ami­kor a fésű használatára, vagyis a haj kifésülésére került sor. Csak sajnálkozhatunk azon, hogy őseink nem gondoskodtak arról, hogy ennek a művészi ágnak vala­mennyi produktumát ránk hagyják. Ebben az esetben nyilvánvalóan feltárult vol­na előttünk vallási-mitológiai képzeteik nagy titka. Természetesen feltételezhetjük, hogy a régi udmurt művész a Rigvéda mitoló­giától függetlenül is ábrázolhatta a párharc jelenetet. De akkor miért rajzolta oda a küzdő felek közé - méghozzá nagyon alaposan és mértanilag pontosan - a svasztikát, ezt az indoárják fő emblémáját jelentő szoláris jelet? És miért foglalják bele az udmurtok a mai napig szőnyegeik mintájába a svasztikát annak ellenére, hogy a fasiszták diszkrediálták ezt a jelet? Ezen kívül gyakran látható a házak oromdíszeinek mintái között is. Az indoárjákhoz hasonlóan a régi udmurtok is a mozgó Nap szimbólumának tekintették a svasztikát. A fentiekből arra következtet­hetünk, hogy a régi udmurtok ismerték az Indra és Rúdra közötti párharcról, a go­nosz és a jó erők örökös harcáról szóló mítoszt. Talán az udmurt mitológiában pár­huzamosan létezett hasonló szüzsé, amely különböző eredetű ideák hosszú és bo­nyolult kontaminációja eredményeként jött létre. Az pedig kétségtelen, hogy az ud­murt mitológiában a bikát a vízzel azonosították. A „víz-bika" alakja még a gyer­mekfolklórban, mondókákban is megőrződött: - Kuaz zorem vued kitin? - Ose juiz. - Osed kitin? - Kam tupala vizsiz. - Hol van Kuaz (a Természet Istene) esővize? - Megitta a bika. - Hol a bika? ­Átkelt a Káma folyón. 6 V. E. Vladikin és T. G. Perevozcsikova szerint az ehhez hasonló dalocskák meg­vannak a komiknál, szaamoknál, karéioknál, észteknél és finneknél. „A víz-bika je­lenségek asszociációjára épülnek egyes udmurt találós kérdések is: Osez ülep, kuez zolep (élő bika, bőrét kifeszítették - jég a folyón); osez koske, kuez zoltjck­isza kile zolep (megy a bika, bőre kifeszítve marad - befagyott folyó); Zsizsol tirosz os koskoz (teljes ládára való bika megy - víz a jég alatt). 7 A bika-víz egységéről szóló képzetek ősi voltára utalnak a más finnugor népek­nél ismert, vándorló tavakról és forrásokról mesélő mondák. így például az észtek - az udmurtokhoz hasonlóan - úgy tartották, hogy a ta­vak őrzője a bika. Említik a Kalevala rúnáiban. Az egyik udmurt mesében a bika 6 VLADIKIN-PEREVOZCSIKOVA 1937, l6Ç>. 7 VLADIKIN-PEREVOZCSIKOVA 1937, 169. 52

Next

/
Thumbnails
Contents