Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
M. G. Ivanova–K. I. Kulikov: Az ősi udmurt mitológia és a Rigvéda
Az ősi udmurt mitológia és a Rigvéda 1 M. G. Ivanova - K. I. Kulikov (Izsevszk) Hol vagytok, ősi népek? Isten temploma volt világotok; nektek Anyátok volt a Minden s könyve nem maradt zárt titok... F. I. Tyutcsev: A. N. M. (Szabó Lőrinc fordítása) A régi idők kiemelkedő gondolkodói, a különböző mítoszokat szülő költők és filozófusok, a különböző apotropaikus tárgyakat megteremtő mesterek - kovácsok és ötvösök -, nyilvánvalóan nem ismerték a társadalmi formációk törvényét, a társadalom történetének dialektikus spirál elméletét, amelyet Hegel fedezett fel. Létük megértéséhez azonban egyre magasabbra emelkedtek az égbe, és próbáltak egyre mélyebbre hatni a jelenségek lényegébe, hogy feltárják a Természet és az Ember dialektikus kapcsolatát. Hasonlóan a mai emberekhez nem akarták hinni, hogy a halál után a sötétség és a fölbomlás következik. Mindnyájunkhoz hasonlóan halhatatlanságra vágytak, illetve a halál utáni második életre. Az is kétségtelen, hogy a különböző mítoszokon, azok tárgyi megtestesülésén, kultikus cselekményeken keresztül közösséget kerestek az istenekkel, személyükben szerettek volna a gonosz erőktől védelmezőre és támogatóra lelni, valamint ajándékozóra, aki nekik és utódaiknak egészséget és anyagi jólétet biztosít. A legmeglepőbb, hogy minden kultúrában, függetlenül attól, hol és milyen körülmények között alakult ki, követhető az az alapvető ellentmondás a lét és nemlét között, ami a világ hármas - alsó, középső és felső - tagolódásából adódik. De vajon alkalmasak vagyunk-e most arra, hogy - őseinkhez hasonlóan - számunkra Természet-anya „könyve nem marad zárt titok"? Őseink gondolkodása mitológiai képzeteken alapult, bár nagymértékben fejezte ki az objektív valóságot is. Az ember, aki a három világ - a felső a kozmosz, a középső a föld és az alsó a túlvilág - között helyezkedett el, mindig kereste bennük a helyét és képes és mitológiai fantáziája segítségével próbálta egésszé egyesíteni őket. A rendszerezés alapjául egyaránt szolgáltak az egyéni tapasztalatok és a magukkal hozott ideológiai dogmák és elképzelések. Annak ellenére, hogy az emberiség fejlődésének minden periódusára jellemzőek a történeti körülmények által meghatározott ideológiai és vallási elképzelések - például a nemzetségi tárA Rigvéda a vallási himnuszok legrégibb gyűjteménye, az indoárja kultúra első ismert emléke, a Kr. e. 10. századra alakult ki. 43
