Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Margarita Ivanova: A kr. u. 1. évezred végi – 2. évezred elejei udmurt emlékek etnokulturális sajátosságai
A temetkezésekben használt edények formájukban és díszítésükben kevéssé különböznek a hétköznapi kerámiától, de bizonyos különbségeket a típusok arányában figyeltek meg az egyes lelőhelyeken. Ezen kívül a sírkerámiát gyengén égették ki. Ékszerek és viseleti tárgyak. A középkori etnikai formációk ékszeregyütteseinek összehasonlító vizsgálata azt mutatja, hogy a Csepca-vidéken a leginkább jellegzetes tárgyak a halántékdíszek, fülbevalók, torquesek és az összetett nyakláncok, amelyek sok gyöngyből és csüngőből állnak. Az ékszerek nagy része beleillik a kelet-európai formák közös körébe: gyűrű alakú és gyöngyös fülbevalók, halántékgyűrűk, kerek csüngők, lunulák, karperecek, gyűrűk, övgarnitúrák alkatrészei, fibulák. A közös finn hagyományhoz kapcsolódnak a zoomorf díszek, a dupla, umbó alakú spirállal rendelkező csörgő csüngők, gyűrű alakú halántékcsüngők bikónikus gyönggyel. Az ékszerek több típusa a polomi tradíciókat folytatja, de megjelennek új formák is. A 11. században a férfisírokban nyolcas alakú fülbevalók és bordázott gyűrűk jelennek meg, a 10. századtól elterjednek a kalács alakú ezüst fülbevalók - a 12-13- században méretük megnő, a lemezen ún. chaton (karmos foglalat) jelenik meg a kő- vagy színes üvegbetét számára, valamint háromszög alakban elrendezett granuláció, a szélén pedig filigrán. A 12. századig megőrződnek a gyűrű alakú, körte formájú csüngővel ellátott ezüst fülbevalók. A 12-13. században széles körben elterjednek a gyöngyös gyűrűk egy, ritkábban kéthárom gyönggyel. A női viselet feltétlen tartozéka volt a díszes nyaklánc, amely néhány sor színes gyöngyből áll. Ezeket egészítették ki az éremszerű billon- (ezüst és réz ötvözete), ezüst- vagy bronzcsüngők és lunulák. A mell ékszerei között gyakran fordulnak elő az ún. glazovi típusú masszív nyakperecek, a 11-12. században ezeket sima és fonott, szétkalapált és hurkos végződésű darabok váltják fel. A 11-13. század első feléből származó férfisírokban öntött gyűrű és patkó alakú bronzfibulákat találtak. Teljes övgarnitúrák már csak ritkán fordulnak elő, de egy-egy veret csaknem minden sírban előkerül. Ekkor kezdenek megjelenni a vasveretes övek. Az udmurt nők jellegzetes ékszerei továbbra is az umbószerű, háromszög, kúp alakú alappal ellátott csörgő csüngők maradnak. A polomi kultúra könnyű, áttört díszítéseitől eltérően a 11-12. századi csüngők alapja nehezebb, granuláció utánzat díszíti, a láncok néhány lemezes szemből állnak és áttört gömb alakú csörgőben, csengőben vagy meghajlított lábban végződnek. A zoomorf ékszerek között gyakrabban fordulnak elő a madár- és lómotívumok. A legteljesebb női viselet rekonstrukcióját a 10. századi csemsaji temető egyik leggazdagabb női sírjának és a 11-12. századi kuzminói temető néhány leletegyüttese alapján készítettük el. Úgy tűnik, hogy elfogadható az a vélemény, miszerint az Kr. u. 2. évezred elejére kialakultak az udmurt viselet alapvető jellegzetes vonásai. Azonban a későb30
