Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Marosi Ernő: Mai képünk a középkori művészet kezdeteiről Magyarországon

tervezése, feliratainak szövegezése és eszmei tartalma szorosan összefügg a werdeni Uffing 10. század végi képverseivel - egyik Krisztus-Salvator, a másik a szent Kereszt tiszteletére.

32 A középkori Carmen figuration monográfusa, Ulrich Ernst jellemzése szerint Uffingnál „összekapcsolódik a szövegsorok művészies geometriája és kifejezett betűszimbolikája, a vallásos és politikai kifejezés komponensei, a szerzetesi lokálpatriotizmus, valamint a szász császári családdal szembeni, a birodalomhoz hű loyalitás."

33 Ebben az értelemben descriptio totius orbis a magyar koronázási palást ábrázolási rendszere is. Eredeti, kúp alakjában az íves sávok koncentrikus körökként jelentek meg, tizenkét karéjjal és tizenkét medaillonnal kísérve: a mennyei Jeruzsálem, a Civitas Dei képe és egyben tér és idő, kerekségének, az Annus asztronómiai formulájának megjelenítése is. Ennek a Theophania tényeit megjelenítő villakereszttel díszített casulának az elképzeléséhez a legközelebbi támasz az, amelyet Szent Erhard visel a regensburgi Uta-Evangelistarium képén. Előtte, az oltáron itt az Ornatus palatii, Arnulf császár karoling hagyatéka jelenik meg, s az oltárbaldachin a csillagos ég ábrázolása, Jézus Krisztus kereszt alakban írt, diadalmas névjegyével.

34 Feltevésünk szerint ehhez a karoling kori renovációnak az Ottók császárságában megjelenő folyamatosságát hangsúlyozó művészethez csatlakoztak Szent István reprezentatív donációi. A II. Henrik idején még magas rangot kifejező formák értelme azonban hamarosan megváltozott, ellenkezőjére fordult. A lándzsa például uralkodói jelvényből

35 a vazallus-királyok függésének szimbólumává változott így jelenik meg Péter és Salamon hommage-ának ábrázolásában még a 14. századi Képes Krónikában is.

3

^ A Szent István-kori kezdeményezés rövid életű lehetett; ami utána, a 11. század második harmadában következik, már e kezdeményezés mélyreható válságát követő korszakváltás, új orientáció terméke. Ennek a későbbi korszaknak az emlékeiből nem lehet minden további nélkül visszakövetkeztetni a megelőző, legkorábbi szakasz művészetére. Mindez érinti a székesfehérvári Szent István-szarkofág értelmezését is. Annak az egyébként nehezen eldönthető kérdésnek, vajon István vagy Imre, esetleg mindkettőjük síremlékével van-e dolgunk, szempontunkból nincs jelentősége.

37 Fontosabb a Tóth Sándor és Bogyay Tamás között kiéleződött datálási kérdés: 1038 contra 1083, a temetés vagy az ereklyetranslatio dátuma. A legendák elbeszéléséből 2 KOVÁCS 1993, 29-34. 3 ERNST 1991, 502. 4 REGENSBURGER BUCHMALEREI 1987 (mint 28. j.), 33, 17. sz. - képe: uo. Taf. 11: a baldachinon az ég ábrázolása, képversszerűen, közepén Christogram a Iesvs Xpistvs PaniS VeruS VenienS DeceliS szavakból. 5 A lándzsa-jelvény jelentőségéről: GYÖRFFY 1977 (mint 27. j), 76, 145, 156, 522. 6 MAROSI 1995, 44. 7 Vö.: 14. jegyzet, valamint: BOGYAY 1972.; Vö. KRALOVÁNSZKY 1988, 166-172. 286