Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Marosi Ernő: Mai képünk a középkori művészet kezdeteiről Magyarországon

elemei, amelynek jelenlétét Zalavár kapcsán tárgyaltuk. Ott azonban „csak" egy­szerű márvány antependiummal volt dolgunk, Fehérvárott több, színarany oltártáb­láról is megemlékeznek. Elképzelésüknek reális alapjai II. Henrik bambergi, aache­ni, baseli donációinak maradványai. 24 E felszerelés egyetlen megmaradt darabjá­nak, a koronázó palást alakjában megőrzött, 1031-es casulának ábrázolásai stilári­san is bízvást párhuzamba állíthatók II. Henrik körének ötvösműveivel. A magya­rok érsekének működésére vonatkozó első hiteles történeti adatok a bambergi ala­pítás és felszentelés ünnepén való részvételével kapcsolatosak, s a Szent Istvánnal kapcsolatban a művészettörténetben ritkán említett tények közé tartozik, hogy a montecassinói kolostorkrónika szerint „igen szép aranykeresztet küldött Szent Be­nedek atyának". 25 Gerevich Tibor ezt a tényt - nyilvánvalóan annak a Szent István törvényére alapozott hagyománynak megfelelően, amely az oltárfelszerelésről és a paramentumokról való gondoskodást a király dolgaként tüntette fel - a regens­burgi Gizella-kereszt megvitatásához kapcsolta. Véleménye szerint - amely azóta is visszhangzik a magyar szakirodalomban - a Gizella keresztet „a királyi udvar szol­gálatában álló ötvös készítette", s azt „helytelenül vélik német, regensburgi mun­kának." Hiszen „Ahol oly remek miseruhát hímeztek, mint Gizella apácáival (ez a hímzést női munkaként feltételező fordulat is régi hagyomány) a jelenlegi koronázópalástot, ott voltak mesterek, akik elkészíthették a műszerető királyné számára anyja sírkeresztjét." 2( ^ Gerevich munkájának idézett helye szól még Montecassino mellett Cluny gazdag megadományozásáról is. Erről mind Jotsaldus Odilo-életrajza, mind magának Odilo apátnak Szent Istvánhoz írott válaszlevele megemlékezett. 27 Ezeknek az írott forrásoknak, s a köréjük csoportosítható, meglévő és elveszett műalkotásoknak első olvasata politikai történeti kell legyen, s ennek az olvasatnak fontosak a tanulságai a művészettörténeti értelmezés számára is. István ugyanis mindenütt II. Henrik császár nyomaiban járt. Ő, a császár adományozta ugyanis Cluny monostorának az 1014-ben, koronázására VIII. Benedek pápa által készítte­tett arany szférát, a keresztény császár világuralmának új jelvényét, amelynek fon­tos szerepe volt a clunyi virágvasárnapi körmenetben. Montecassinóban II. Henrik adományai ottani, 1022-es személyes beavatkozását követték. A Regensburgban dí­szített, ma a Vatikáni Könyvtárban őrzött evangeliárium császár-képe arra emlékez­tet, hogy II. Henrik beavatkozása megtörte a Bizánc-barát IV Pandolfo capuai her­A forráshelyek kritikájához Id.: TÓTH 1974, 23. skk. LEHMANN-BROCKHAUS 1938, 674, 2839. sz.; Vö.: GOMBOS 1937, 1450, 3413- sz., II. 65. GEREVICH 1938 (mint 3. j.), 238. GOMBOS 1937 (mint 25. j.) III. 1938, 2556, 5058. sz, II. 12.-Odilo levele: MAKKAI-MEZEY I960, (2), 86. skk. V.o.: GYÖRFFY 1977, 297. sk. - A II. Henrik által adományozott sphaera Clunyben: LEHMANN-BROCKHAUS 1938 (mint 25. j.) 2969. b. sz. 284

Next

/
Thumbnails
Contents