Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Marosi Ernő: Mai képünk a középkori művészet kezdeteiről Magyarországon

képekről, s az ikonosztázis aranyozott ezüst tábláiról a leghitelesebb képet alighanem a Szentkorona alsó részének ugyanott, a lehető legnagyobb időbeli közelségben, úgyszólván egyidejűleg készült rekeszzománcai alapján lehet alkotni.

17 Az építészeti tér rekonstrukciós nehézségeinek, s az eközben elkerülhetetlen önkénynek iskolapéldája a székesfehérvári Szűz Mária-prépostság templomának művészettörténeti képe. Római ókeresztény bazilikák mintájára kialakított rekonstrukciós elképzelései, oszlopok által tagolt hosszházzal, narthexszel a nyugati részen, hosszú ideig megőrizték a Henszlmann által adott ókeresztény értelmezésnek a tradícióját. Valójában azt sem tudjuk bizonyosan, vajon 11. századi alakjában oszlopos bazilika volt-e, ami összefügg a romterületen található római eredetű oszloptörzsek - esetleg, de nem bizonyíthatóan, másodlagosan alkalmazott struktúraelemek - problémájával. Implicite, anélkül, hogy kitért volna az épület struktúrájának értelmezésére, Dercsényi Dezső - egy, időközben egyöntetűen az átépítés periódusába sorolt pillérfő 11. századi datálása kapcsán - pilléres árkádsorú bazilikával számolt.

18 Ismereteink mai állapotában tehát arra a legkézenfekvőbb kérdésre sem tudunk válaszolni, vajon oszlopos-árkádos felépítésű volt-e a templom, vagy a falsík uralkodott benne, mintegy a falazott faltömegbe vágott árkádokkal. Mindenesetre, alaprajzi elrendezésében nincs nyoma annak, hogy a karoling kori renováció óta különösen nagy tekintélynek örvendő, confessióval ellátott ereklyesírokhoz kapcsolódó kereszthajós alaprajzi elrendezésben, romano more építették volna.

19 Ehelyett az utóbbi idő régészeti megfigyeléseiben és művészettörténeti szakirodalmában mind több érv gyűlt össze amellett, hogy a prépostsági templom nyugati épülettömegét többszintes, oldalsó szárnyakkal és tornyokkal kísért, a keleti bazilikális résztől eltérő szerkezetű épületcsoportnak kell elképzelnünk, a németországi Westwerkek mintájára - bizonyára nem ezek karoling kori alakjában, hanem Ottó-kori redukciójának megfelelően. Ebben a redukciós formában mind a Westwerkbe foglalt nyugati kórus, mind a bejárati előcsarnok megoldásai előfordulnak. Emlékeztetnünk kell itt Entz Gézának arra az 1959-ben nemzetközi tekintetben is tökéletesen korszerű, időközben sokfelől megcáfolt hipotézisére, amely szerint a romanika nyugati karzatai a karoling kori westwerléoQn gyökereznek.

20 Nem lehetetlen, hogy a hiányzó láncszemet éppen a székesfehérvári királyi bazilika nyugati részének értelmezésétől várhatjuk, annál is inkább, mert az ottani probléma nem egyedülálló. Hasonló értelmezési kérdéseket vetnek fel ugyanis az első kalocsai székesegyház nyugati részének alaprajzi kontúrjai is. BLOCH 1986, 69. sk. - Vö. újabban (hasonló érveléssel a corona latinát illetően): TÓTH 1996, 181. skk, különösen: 187. DERCSÉNYI 1943a, 25. és DERCSÉNYI 1943b, 274. kritikájához ld. MAROSI 1984, 20. sk. A maradványok értelmezéséhez legutóbb: TÓTH 1988, 116. skk. ENTZ 1959, 130. skk. 282