Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Margarita Ivanova: A kr. u. 1. évezred végi – 2. évezred elejei udmurt emlékek etnokulturális sajátosságai

A 9-13- századi temetők két kronológiai csoportra oszthatók. A koraihoz tartoz­nak a következő temetők: a szoldiri Csemsaj, az adamovói Bigersaj, a veszjakari Bigersaj nagy része, Omutnyica, Podbornovo, a Várni temető egy része. Ezeken a Közép-Csepca jobb partján koncentrálódó lelőhelyeken a polomi hagyományokat közvetlenül követő, 9-11. századi díszített kerámia és egyéb sírleletek kerültek elő. A másik csoportba azok a temetők tartoznak, ahol 9-13- századi díszítetlen ke­rámia és egyéb leletanyag került elő. Ezek az emlékek ismertek mind a Csepca­medence központi területein, mind a perifériáján, a földváraktól meglehetősen tá­vol. A legnagyobb temetők ezek közül a kuzminói (273 sír), a malovenyizsszkojei (89 sír), csirginói (.46 sír). A kacskasuri, szoldiri és veszjakari temető - egyesítve a két csoportot - a korai és késői periódus anyagait is tartalmazza (összesen 86l leletegyüttes). 5 Néhány temető a megfelelő földvárak mellett helyezkedik el, de az esetek többségében a temetők kapcsolata a településekkel nem nyilvánvaló. A Csepca-vidéki temetőkben jelöletlen sírok voltak, a temetkezéseket többé-ke­vésbé rendszeres sorokba rendezték, a sírok csak egyes esetekben vágják egymást. A korai csoportban a sírok szorosan egymás mellett, a későiben jóval lazábban he­lyezkednek el. A sírokba rendszerint egy halottat temettek. A sírgödrök egyszerű­ek, téglalap alakúak, faluk egyenes, fenekük lapos. Ritkább esetekben előfordul­nak ovális vagy trapézos alakú, kerekded fenekű gödrök, egyik vagy mindkét ­szembenlévő - oldalukon lépcsőfokkal ellátott gödrök, padmalyok, a sírfalba vájt bemélyedések. A gödrök mérete különböző, de dominálnak a 180-220 cm hosszú (62,4%), 61-80 cm széles (71,5%), 21-60 cm mély (81,4%) sírok. Nagyon kevés a gyermek­sír, csak egy-egy esetben került elő 100 cm hosszú gödör. Ugyanakkor a korai te­metők csoportjában a méretek sokkal szélesebb skálán mozognak: hosszuk 100-320 cm, szélességük 40-140 cm, mélységük 21-160 cm. A késői csoportban megfigyelt tendencia, hogy a paraméterek stabilizálódnak. Mind a temetőkön belül, mind a lelőhelyek egészében meglehetősen stabil a tájolás: a halottakat fejjel észak felé fektették a sírba, az eltérések észak-nyugati, il­letve észak-keleti tájolásra korlátozódnak. A 9-11. századi temetőkben az orientá­ció változatosabb, de itt is dominál az észak-keleti. A temetkezési alkalmatosságok maradványai ritkán őrződnek meg, de néha megfigyelhetők a bronzedények alatt a nyírfakéreg, háncs, szövet, prém, a kopor­sóhoz tartozó egész fadarabok maradványai. A vázak csontjai nagyon rossz meg­tartásúak, de az inhumációs rítus könnyen megállapítható. Csak két esetben fi­gyeltek meg nyilvánvalóan hamvasztásos sírt. A kis számú megőrződött csontváz, a csontok egyes részeinek elporlott maradványai, a mellékletek sírban való elhe­lyezkedése alapján megállapítható, hogy a halottakat háton, nyújtva fektették a sír­5 IVANOVA 1992, tabl. 18. 27

Next

/
Thumbnails
Contents