Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Romhányi Beatrix: Korai egyházak az esztergomi érsekség területén

két egyházmegyében, melyek közül azonban egy sem létezett még a kérdéses időszakban: hatot a 14. század második felében, egyet-egyet pedig a 15., illetve a 16. században alapítottak. A százalékszámításnál a kartauziakat figyelmen kívül kell hagynunk, mivel a két szepességi kolostor az összes magyarországi kolostor 50%át képviseli, a pálosok tekintetében azonban ismét az összes kolostor mintegy 10%-a esik az esztergomi és a nyitrai egyházmegye területére. A különbség csupán annyi, hogy míg az előbbieknek döntő többsége a pápai tizedjegyzék előtt létesült (a monasztikus és kanonok rendeknél huszonháromból huszonkettő, a koldulórendeknél huszonkettőből tizenhét), addig a pálosoknál kivétel nélkül mindegyik a jelzett időpont utáni időből való. Ez a különbség azonban ügy vélem, egyáltalán nem elhanyagolható Azt jelenti ugyanis, hogy az esztergomi és nyitrai egyházmegye kolostorhálózata a 14. század első harmadára lényegében véve kiépült, később csupán kisebb változások következtek be. Új színt csak a pálosok megjelenése jelentett, illetve valamelyest árnyalta a képet a 15. század második felében négy üj obszerváns ferences kolostor, Fülek, Galgóc, Okolicsno, és Szakolca alapítása. Másként fogalmazva az összesen hatvan kolostornak 75%-a, pontosan 45 az első valamivel több, mint 300 évben létesült (közülük három váltott rendet, egyikük kétszer is), a következő mintegy 200 évben csupán 25%-nyi, azaz 15 üj kolostort alapítottak a területen, egy további pedig rendet váltott (Privigye). Ehhez járul, hogy a peremterületek némelyikének kivételével jelentősebb változás a plébániahálózatban sem következett be. Mindezek figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy az esztergomi érsekség és a nyitrai püspökség egyházi intézményrendszere lényegében véve a 14. század első harmadára kialakult, s kialakulásában döntően a 12. század közepe-végétől a 13- század végéig terjedő mintegy 100-150 év volt döntő fontosságú. Ezt támasztják alá ebben az időben nagyobb számban megjelenő okleveles adatok mellett a régészeti és művészettörténeti adatok is, hiszen a fennmaradt, illetve régészetileg megkutatott épületek döntő hányada is a 13- századra keltezhető. A 14-15. századi megtorpanás okainak vizsgálata túlnyúlna e tanulmány keretein. Cikkem címe az esztergomi egyházmegye korai egyházait állította középpontba, s az összefoglaláskor felvetődhet a kérdés vajon mennyiben tekinthetőek a 13. századi templomok és kolostorok még korainak. Nem kellett volna-e megmaradni a 11., legfeljebb 12. századi egyházi épületek és intézmények vizsgálatánál. Úgy vélem, s a fentiek talán igazolják e vélekedésemet, a 11-12. századi történések csupán egy folyamat kezdetét jelentik, melynek csúcspontja a 13. század második felében, vége pedig csak a 14. század elején érkezik el. Nem érthető meg a magyarországi alsó egyházi szervezet kiépülése, s annak középkori arculata, ha csak a folyamat kezdetét vizsgáljuk. Másrészt, visszafelé tekintve, éppen a 11-12. század és a 13. század összevetése vethet fel olyan új kérdéseket, melyek nemcsak egyháztörténeti, hanem gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból is új eredményekre vezethetnek. 273