Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Romhányi Beatrix: Korai egyházak az esztergomi érsekség területén

huzamosan azzal, hogy a gregoriánus reformok Magyarországon is teret nyertek. Az esztergomi érsekség területén ilyen szoros összefonódásra nincs adatunk, bár elgondolkoztató Bozók

15 és Bény

16 példája. Mindkét monostort ugyanis eredetileg bencések számára alapították, s csak később a 12. század végén, illetve a 13- század elején kerültek a premontrei rend kezére. A rendváltásnak oka lehetett az új divat is, de nem tudom kizárni, hogy éppen a kegyúrnak arra az igényére világít rá, hogy a szerzetesek lelkipásztori munkát is végezzenek. Mindkét bencés alapítás még a 12. század közepe elótt történt, amikor pedig máshol igazolható még a szerzetesek lelkipásztorkodása. Ez a helyzet a század végére gyökeresen megváltozott, s a kegyúr a rend és a rendeltetés közül az utóbbit választotta: azaz az eredeti rendeltetésnek megfelelni tudó más rendet, kanonok rendet választott, mindkét esetben a premontreieket. E két példa mellett meg kell még említeni Garamszentbenedeket, melynek szerzetesei talán sohasem, vagy csak nagyon rövid ideig vettek részt tevékenyen a lelkipásztori munkában, egyházszervezésük nyomai azonban lépten-nyomon felbukkannak az általuk birtokolt területen, elsősorban a jellegzetes bencés titulusválasztásban (Szt. Benedek, Szt. Egyed, Szt. Kereszt, Mindenszentek, stb.). A másik kérdés túlmutat az egyházi kereteken. Ami a térbeli megoszlást illeti, nyugati és északi, elsősorban német és lengyel példák alapján azt gondolhatnánk, hogy az országon belüli, frissen művelés alá vont vagy vonandó területek megszervezésére, betelepítésére és gazdasági kiaknázására kiválóan alkalmasak a monostorok. Ebben az összefüggésben általában mindenekelőtt a cisztercieket szokták emlegetni. Betelepítendő terület az esztergomi érsekség területén bőven akadt, a szerzetesrendek, különösképpen is a ciszterciek szerepe azonban finoman szólva korlátozott maradt.

17 Anélkül, hogy részletesebben belemennénk e kérdéskör tárgyalásába, azokra a lehetséges okokra kívánok rámutatni, melyek ezt a helyzetet előidézhették. Egyrészt úgy tűnik, monostoraink elsősorban all. században játszhattak szerepet területek benépesítésében. Az esztergomi érsekség területén erre Garamszentbenedek lehet példa, amely a tőle északra fekvő medencében Garam-keresztúrig nagy összefüggő területet birtokolt, s benépesítésében maga is szerepet játszott. Ezzel szemben a 12. században királyaink már nem tartottak igényt a monostorok ilyetén szolgálatára. Ez igaz az esztergomi érsekség területén kívül az egri püspökség északi részére éppúgy, mint Erdélyre. Bár betelepítések mindegyik említett területen intenzíven folytak a 12. század közepétől-végétől, egyházi intézmény egyikben sem játszott szerepet. 15 PRT XII/B, 182—183. 16 CTYÖRFFY 1987, 227-228 17 ROMHÁNYÍ 1995, 180-204. 271